Nyílászárók alatt az épület tömör szerkezetébe épített tömör, vagy fényáteresztő jellemzően mozgatható épületszerkezeteket értjük. Csoportosításuk lehetséges funkciójuk, épületen belüli elhelyezkedésük, szerkezeteik, anyagaik szerint. Így meg kell különböztessük
• a parapetfallal rendelkező ablakokat,
• az átjárásra lehetőséget adó ajtókat.

Külön érdemes csoportosítani a
• külső térelhatároló szerkezetben lévő külső, valamint
• a belső  falakban lévő belső  nyílászárókat,
• a függőleges síkba helyezett,
• a ferde  síkba épített és a
• lapostetőre építhető szerkezeteket.

Fontos tisztába lenni a főbb szerkezeti elemekkel, mint
• keret,
• tok,
• üvegezés,
• vasalatok, valamint a keretek és tokok anyaghasználatával, mint
• fa,
• műanyag,
• acél,
• alumínium.

Az anyagválasztás során a költségvonatkozás mellett műszaki és környezetterhelési hatásokkal érdemes tisztába lenni. A keretek műszaki tulajdonságai közül lakóépületek esetén a tartósság, hőszigetelési képesség és a természeti  erőforrások hatékony használatának tulajdonságait kell kiemelni. Környezeti hatás szempontjából lényeges, hogy az egyes anyagok előállítása milyen hatással van a környezetre, illetve, hogy az anyagok újrahasználata, újrahasznosítása milyen mértékben megoldott. A környezeti indikátorok szempontjából egy  150x150 cmes nyitható  ablak előállításához kapcsolódó környezeti  hatásokat mutatja be a 3.8-1 táblázat.

3.8-1 táblázat: Nyugatra tájolt, 1500×1500-as ablakszerkezetek teljes életciklusát összehasonlító értékelés (fűtés, hűtés, nappali világítás, anyag életfázisok) [Tiderenczl, 2006]

A nyílászárók tervezése, kiválasztása során érdemes figyelemmel  lenni a nyílások történeti hagyományokból kialakult méretkoordinációjára. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében kezdődött az iparosított anyagokból létesült történeti  épületállományunk  kiépülése. Az akkor meghatározó „bécsi láb”  alapegysége volt a falak, nyílások kialakításának. Az akkori nagyméretű tömör téglákból falazott épületeket könnyű volt a megközelítőleg 30 cm-es modulban tervezni és kivitelezni. A XX. sz.-ban is sokáig használták ezt a modulméretet  (blokkos épületek, egyes korszerűbb falazóelemek (B30, HB30, stb.) és bár manapság nincs ilyen kötöttségünk a 60x60 cm-től induló, 30 cm-es méretben növelt méretű nyílászárókat „szabvány méretűnek” tekintjük. Ezek bekerülési ára 10-15%-kal alacsonyabb mint az ezen méretektől eltérő „egyedi méretű” nyílászáróké.

Hagyományosan az üvegezett nyílászárók energetikai szempontból az épület leggyengébb szerkezetei voltak.  Hőátbocsátási értékük  lényegesen magasabb volt (2,4-3 W/m2K), mint a tömör szerkezeteké (0,7-1,5 W/m2K). Mára azonban jelentős fejlődésen mentek át ezek a szerkezetek és jó telepítés esetén „fűtőtestként” működtethetők. A kétrétegű hőszigetelő üvegezés megjelenése után nagy fejlődés volt a hővisszaverő bevonat (LOW-E) megjelenése, amivel már 1,1 W/m2K értékű üvegezés mellett 1,3 W/m2K értékű ablakszerkezeteket lehetett készíteni. További ugrást jelentett  a passzívház koncepció hatására elterjedt háromrétegű, gáztöltéses üvegezés, amivel 0,6 W/m2K értékű üvegezés mellett 0,8-0,9 W/m2K értékű ablakokat lehetett előállítani.

Az üvegezés tervezése során a hőszigetelő képesség mellett mindenképpen figyelni kell a fényáteresztési (tv) illetve a hőátbocsátási képességekre (g). A fényáteresztési képesség azt mutatja meg, hogy a látható fény hány százaléka tud átjutni az üvegen, míg a hőáteresztő képesség azt mutatja meg, hogy a sugárzó hő mekkora mértékben jelenik meg az üvegezés belső oldalán. Különlegesen üveghomlokzatú épületeke esetén nagyon fontos, hogy az üvegezés ne okozzon kellemetlen komfortérzetet,  vagy túlzott gépészeti igényeket akár nyári, akár téli állapotban. Az üvegezésre ezért olyan árnyékolásokat, speciális bevonatokat, vagy kiegészítő szerkezeteket érdemes tenni, amelyek minimalizálják a téli hőveszteségeket, illetve a nyári túlmelegedés kockázatát.

A nyílászárókról szólva fontos tisztázni a meglévő nyílászárók felújítási lehetőségeit, a felújítással nyerhető előnyök potenciálját. Röviden áttekintve  a történeti nyílászárókat a következő típusok definiálhatók.

Táblázat ablakokról, jellemzésükről.
A felújítás során jellemzően négy lehetőség közül kell választani:
• a nyílászáró eredeti műszaki  állapotára történő felújítás,
• műszaki  minőség javítása kiegészítő szerkezetekkel,
• műszaki  tulajdonságok javítása részleges cserével,
• teljes  nyílászáró csere.

Az eredeti állapot visszaállítása csak fokozottan védett műemléki épületeknél indokolható. A külső szerkezetekben lévő történeti nyílászárók műszaki tulajdonságai messze elmaradnak a mai korszerű szerkezetektől, így a különbség csökkentése műszaki, gazdasági és a lakókomfort szempontjából is indokolt.

A műszaki minőség javításának legegyszerűbb eszköze a jellemzően „kemény” ütközésű csatlakozások légzárásának fokozása utólag elhelyezhető gumi tömítőprofilokkal.  Akár asztalos által, akár a speciális gépek kölcsönzésével magánerős kivitelezésben is elkészíthető régi fa ablakok esetén a szárnyakba mart gumi tömítések elhelyezése. Ezzel a költséghatékony  megoldással a hőveszteségek csökkentése mellett a lakókomfort is jelentősen nőhet, a kellemetlen huzathatás megszüntethető.

 
3.8-1 ábra: Gumi tümítőprofil utólagos elhelyezése [ablakszigeteles.hu]

Az üvegezésen keresztüli hőveszteségek, illetve „hűvös felület” hatás nagy mértékben csökkenthető a meglévő szerkezetre szerelhető „Duplo” üvegezésekkel. Ezen szerkezet lényege, hogy belső oldalra egy újabb üvegréteg kerül elhelyezésre.

Magasabb műszaki igényszint  esetén jól  működő  alternatíva  régi  nyílászárók egyes elemeinek cseréje. Többrétegű  szerkezetek esetén (pl. pallótokos, vagy gerébtokos ablak) egyre gyakrabban alkalmazott megoldás a belső szárny cseréje. Az intézkedés alapvető célja, hogy a teljes szerkezet légzárását és hőszigetelő képességét is jelentősen javítsuk kétrétegű üvegezés befogadására alkalmas, rugalmas gumitömítéssel ellátott szárnyak beépítésével. Kezdetben a belső szárny helyére önállóan is beépíthető kétrétegű nyílászárót építettek be, de ezen megoldás a belső tér hangulatát nagyon megváltoztatta.  (Már jól működő átmeneti megoldásnak tekinthető,  hogy a klasszikus 5/5-ös  szárnyprofilok helyett  kicsit vastagabb, 5/6-os profilokat építenek be, amely keretbe a kétrétegű, eredetinél lényegesen nagyobb súlyú és vastagabb üvegszerkezet biztonsággal beépíthető. Ez esetben a megmaradó eredeti tokszerkezethez kerül rögzítésre az új szárnyszerkezet. A külső szárny megtartható eredeti állapotban, így az épület külső képe nem változik meg. Mivel ez a megoldás csak kis mértékben módosítja az épület képét lehetőség van arra is, hogy a külső szárny is hasonló módon cserére kerül, így költséghatékonyan 4 rétegű üvegezésű, nagyon jól hő-, és hangszigetelő szerkezet jön létre. Fontos, hogy mindkét szárny cseréje esetén a gumitömítés csak a belső szárnyban legyen. Igaz így a hőszigetelés „legerősebb védelmi vonala” a belső síkra helyeződik át, ugyanakkor nem jelentkeznek páratechnikai problémák. Amennyiben ugyanis a külső szárnyba gumi tömítés kerül, a belső szárnyon átjutó pára nem tud eltávozni, és a hűvösebb külső szárny belső felületén lecsapódik a nedvesség. Ezen részleges cserével zajló felújítások legelegánsabb megoldása, amikor a belső szárny üvegezés miatt szükséges megerősítését úgy oldjuk meg, hogy nem szélesebb, hanem vastagabb profilt alakítunk ki, acél sarokelemekkel merevítve  a szerkezetet. Így a nyílászáró képét alapvetően meghatározó keret szélesség nem változik. A keret mélységének változása csak szakavatott szem számára felismerhető.

 
3.8-2 ábra: Kapcsolt gerébtokos ablak felújítása a Budapesti Műszaki Egyetem épületében
[foto: Medgyasszay Péter]

A nyílászárók teljes cseréje is rejtegethet  meglepetéseket, csalódásokat. Gulyás Gyöngyi 2010-ben készült elemzése kimutatta, hogy a teljes csere akár nagyobb problémákat is eredményezhet, mint a részleges felújítás. Új nyílászárók beépítése esetén két problémakört mindenképpen végig kell gondolni. Amennyiben a nyílászáró cserével párhuzamosan nem történt  meg a falak hőszigetelése a fokozott légzárás lehetséges következményeivel  számolni kell. Ugyanis tömítetlen nyílások esetén hiába volt rossz egy szerkezet, a fűtéssel felmelegített  levegő folyamatosan „leöblítette” a szerkezeteket. Így nem tudott kialakulni a rossz, hőhidas szerkezetekre jellemző belső páralecsapódás és penészesedés. Energetikailag rossz minőségű épületekbe épített légzáró ablakoknál a légcserét tervezetten meg kell oldani pl, falba, vagy ablakokba építhető szellőzőkkel. Ezen szellőzők a feldúsuló párát érzékelve nyitnak és nem engedik feldúsulni a helyiség belső páratartalmát. Amennyiben pedig megtörtént a falszerkezet hőszigetelése, a nyílászárót lehetőség szerint úgy kell elhelyezni, hogy a hőszigetelés belső síkja és a nyílászáró külső síkja egybe essen. Így el lehet kerülni az ablakok körül kialakuló hőhídhatást, és az azzal járó hőveszteségeket valamint penészesést.

 
3.8-3 ábra: Külső síkra helyezett nyílászáró csere esetén a belső felületen penészesedési veszély alakul ki. [Gulyás, 2010]