A természetes fény elengedhetetlen a boldogsághoz, a fejlődéshez, de emlékeztethet bennünket az idő múlására és arra is, hogy minden pillanatot teljes jelenléttel kell megélnünk. Emellett nélkülözhetetlen szerepet játszik mentális egészségünk megőrzésében, hozzájárul belső óránk működéséhez és az egészséges otthonban is feltétlenül szükség van elegendő napfényre.
A világ vezető tetőablak-gyártójaként a VELUX márka több mint 70 éve járul hozzá, hogy az otthonokba több természetes fény és friss levegő jusson, így a fenntarthatóság mellett a fizikai és mentális egészség is a márka kiemelten fontos üzeneteivé váltak.
Az őszi-téli időszakban jóval kevesebb napfényhez jutunk, a nappalok rövidebbek és borúsabbak, ami a hangulatunkra is hatással lehet. A versíró pályázattal a VELUX Cégcsoport célja az volt, hogy a hidegebb évszakokban is emlékeztessen a természetes fény fontosságára, és arra, mennyire elengedhetetlen, hogy ilyenkor kiemelt figyelmet fordítsunk a lelki egészségünkre.
„A természetes fénynek és a friss levegőnek igazolhatóan pozitív hatása van a fizikai és a mentális jóllétre, azonban a fény hatása, a boldogság és a lelki egészség már olyan fogalmak, amelyek nem mindig írhatóak le egyszerű számokkal és adatokkal. Ezért döntöttünk úgy, hogy versíró pályázatot hirdetünk, nem mellesleg bízva abban is, hogy az alkotás örömével is hozzájárulunk a pályázatra jelentkezők mentális egészségének megőrzéséhez, hiszen a művészet legalább olyan jó hatással lehet a szellemi jóllétre, mint maga a napfény” – mondta el Ritea Noémi, a VELUX Cégcsoport magyar és román piacért felelős vezetője.”Érdekesség, hogy november 13., a magyar nyelv napja is éppen egy ilyen borongós időszakra esik. Így a versíró pályázattal egyszerre ünnepelhettük a napfény fontosságát, a testi-lelki harmóniát és a magyar nyelv egyediségét is.”
A versenyt a VELUX Cégcsoport által felkért három mentor, Szabó T. Anna, József Attila-díjas magyar költő, műfordító és író, Lackfi János, József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító és tanár, valamint Pásztor Anna, többszörös Fonogram-díjas magyar énekes, előadóművész, színész, táncművész, dalszövegíró és zeneszerző hirdették meg saját közösségi oldalukon, ahol a poszt alatt, kommentben várták a pályaműveket. A mentorok a beérkezett versek elolvasása után az alábbi alkotásokat választották ki győztesnek:
Lackfi János győztese:
ZSÁMBOKI RÉKA: GYORSHAJTÁS
A fény útja elég hosszú, de nem lacafacázik,
közel 150 millió kilométert tesz meg
8,19 másodperc alatt.
Bármelyik Forma 1-es pilóta
megirigyelhetné, arról nem is beszélve,
hogy még csak jogsija sincsen, és így
hasít végig a kozmikus gyorsforgalmin,
gyakorlatilag fénysebességgel.
Mégsem büntetik meg gyorshajtásért
és nem üldözi a galaktikus rendőrség sem.
Senkit sem zavar, hogy a fény
a Nap bódító energiaitalától
megrészegülten száguldozik pályáján,
a sok szonda ellenére is.
Szerencsére útját nem keresztezik
fekete lyuk méretű kátyúk vagy egyéb úthibák,
nincsenek balesetek és sosem kerül dugóba,
viszont amint ideér, útlezárásra kell számítania,
mert az én redőnyöm még le van húzva.
A kiválasztott verssel kapcsolatban Lackfi János elmondta: annak szerzője „annyira egyszerű és pazar ötletet talált, és olyan szikáran, következetesen, minden csapdát (és fekete lyukat) elkerülve vitte végig azt a versen, csak gratulálni tudok!”
Szabó T. Anna győztese:
JENEY ANDREA: TÁNCOLÓ PORSZEMEK
Jártál már nálunk nyári délutánon,
napnyugta előtt, úgy öt és hat között?
Tudod, mikor még nem jött el az alkony,
de a nap már kicsit bágyadtan sütött?
Akkor éri el a konyhánk ablakát,
és az étkezőben az üvegfalat,
még nem ment le, de már alacsonyra szállt,
épp be tud lesni az ereszünk alatt.
A fény valahogy lágyabb lesz ilyenkor.
Életre kelnek az apró részletek.
Légből szőtt kárpit terül el mindenhol,
és eltompítja a metsző éleket,
mézzel csepegteti tele a házat,
ahogy beragyogja mélyen a teret,
s a levegőben láthatóvá válnak
a keringőző, apró kis porszemek.
Meleg gyapjúszőnyeggé lesz a márvány,
a kanapé szinte megemelkedik,
egy tollpihe felizzik a párnán,
a fonott nádfotel karfáján pedig
hirtelen plasztikusabb lesz a minta,
és áttört csipkéje a padlóra hull,
az árnyak megnyúlnak, mintha
minden nagyra nőtt volna váratlanul.
Feloldódom ebben a ragyogásban.
Úgy érzem, végre megállnak a percek.
A nap bennem is egy utolsót lobban,
s lassan hátat fordítunk a jelennek.
Azt olvastam, úgy hívják; arany óra,
ilyenkor köszön el, mielőtt leszáll.
Már számtalan fénykép is készült róla.
De ez búcsú csak, nem halál. Nem halál.
Szabó T. Anna szerint „a vers már a címével is („Táncoló porszemek”) megidézi a magyar költészetben egészen az Újhold köréig ható romantikus hagyományt, a Szabó Lőrinc-fordította Táncoló tűzliliomok wordsworthi szellemét (az is fényvers, végül is), és, akár egy klasszikusokat idéző és kísértő zenemű, mindenütt tele van olyan sejtelmekkel, hogy ezt már ismerjük, hallottuk, láttuk, mégis, vagy éppen ezért, szép és teljes szöveg, izgalmas áthajlásokkal, váratlan képekkel, nem túl tolakodó, gondolkodásra késztető rímekkel.”
Pásztor Anna győztese:
KOVÁCSNÉ TÓTH HAJNI
Huszonhat éve ápoló a hivatásom, a hajnali napfelkelte a mosolyommal az éltető varázsom!
Kórtermek ablakain át a narancsos Nap fénye, belekúszik a remény halk csendjébe.
Az este bíbor, vörös naplementével álomba ringatja a fáradt lelkeket, én pedig hálás vagyok, hogy a szeretet övezi ezeket a perceket!
„Elképesztően profi pályaművek is érkeztek, szinte képtelen lennék különbséget tenni az értékeik között. Épp ezért egy olyat választottam, aminek olvasása közben hiába utaztam vonaton, a könnyem is kicsordult. Szívbe markoló egyszerűséggel és reményteli őszinteséggel fogott meg egy húsba markolóan fontos társadalmi jelenséget” – indokolta döntését Pásztor Anna.
A pályázat győztesei egy VELUX ajándékcsomagot és egy online vagy személyes mentori alkalmat kapnak azzal a szerzővel, akinél versükkel pályáztak, valamint mentoruk a nagyközönséggel is megosztja versüket, természetesen a szerző nevének megjelölésével.
