Előző két cikkünkben nem csak az építőipari szakemberhiány okait jártuk körbe, hanem azt is, mennyire fontos annak megszüntetéséhez az anyagi megbecsülés, a munkakörülmények szerepe, valamint az utánpótlás képzése. Mindezek jól mutatják a társadalmi megbecsültség mértékét. Vajon mit tehet azért a szakma, hogy jobb legyen a megítélése? Erre kerestünk válaszokat, ötleteket.

Nem ismerik a lehetőségeket

Kétségtelen, hogy az építőipari szakmák manapság nem népszerűek, sőt sokuk ismeretlen is a potenciális utánpótlás körében. A pályaorientáció nem a magyar iskola- és szakmai intézményrendszer erőssége. Pedig nagyobb szükség volna rá, mint valaha.

Az általános iskolák inkább abban érdekeltek – presztízs okokból -, hogy minél több gyerek menjen magasabb szintű középfokú oktatásba. Ez ma a gimnáziumokat, esetleg a szakgimnáziumokat jelenti. Nemhogy nem hívják, hanem előfordul, hogy be sem engedik az általános iskolákba a szakmaismertető kollégákat – hallottuk több helyről is.

A legtöbb helyen azonban egyszerűen „elfelejtenek” beszélni a kétkezi szakmákról, s erősen feltételezhető, hogy az osztályfőnökök nem is ismerik a lehetőségeket. A pályaorientációs foglalkozásokon a „mi szeretnél lenni” kérdést nem követi a „mi lehetnél még”.

Pedig ezeken a foglalkozásokon, tájékoztatókon volna lehetőség felkelteni a szülők és a tanulók figyelmét az építőipari mesterségekre, a hiányszakmák tanulásában rejlő képzési (ösztöndíj, gyakorlati képzés, versenyek) és munkalehetőségekre. (Sokan nem tudják pl., hogy a hiányszakmát tanuló diákok plusz ösztöndíjat kapnak, és vélhetően könnyebben is el tudnak helyezkedni.)

Pályaválasztási osztályfőnöki órákon és szülőértekezleteken érdemes volna levetíteni a gyerekeknek és a szülőknek néhányat a szakmanépszerűsítő kisfilmekből, amelyeket az elmúlt években készítettek pl. a kamarák. Szinte minden szakmáról készültek ilyen videók, de látja-e őket valaki?!

El kellene elcsábítani a gyerekeket a szakmák személyes bemutatóira, hiszen biztos, hogy sokan nem is tudják, mit csinál a szárazépítő, a mélyépítő technikus, mi a különbség az ács és a tetőfedő között, és műemléki díszítőszobrásznak is lehet tanulni. Más kérdés, hogy sokszor a szakma is alig tudja követni, pláne a gyakorlati képzés, a sok szakmaszerkezeti átalakítást.

A pályaorientációval – az összes szakmával – mindössze 1-2 munkatárs foglalkozik a megyei kamarákban – mondja Pete Zoltán, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) ügyvezető igazgatóhelyettese. Pedig fontos volna, hogy ők átlássák a lehetőségeket, ismerjék a középiskolákat, a gyakorlati képzésben részt vevő vállalatok igényeit és kínálatát, kapcsolatban legyenek az általános iskolákkal.

Ez is csak partnerségben működik

Az általános iskoláknak kulcsszerepük van, nagyon fontos lenne velük a hatékonyabb és szélesebb körű együttműködés. De nem csak ők segíthetnének sokat a gyerekeknek, maguk is támogatásra szorulnak a pályára irányításban. Pete Zoltán is hangsúlyozza, hogy partnerségre volna szükség az érintett szereplők: szakmai szervezetek, a piaci szereplők, az iskolák és a családok között.

Vannak zászlóshajó vállalatok, szakmai szövetségek, amelyek komoly időt, pénzt és energiát fordítanak a programok kidolgozására, a tájékoztatásra, az iskolák segítésére szakemberekkel, oktatókkal, kapcsolatokkal. Ám sokkal szélesebbre kellene tágítani a kört, de sajnos a mai szabályozási környezet nem igazán ösztönzi a piaci szereplőket a komolyabb részvételre.

A gyerekek és szülők népszerűsítő rendezvényeken, kiállításokon (pl. Szakmák éjszakája, Szakma Sztár Fesztivál, SzakMÁzz! stb.) ismerkedhetnek a szakmákkal, már, ha tudnak róla és el elmennek. Az események időzítésén, szervezésén és legfőképpen a promócióján volna még mit javítani, hogy tényleg érjenek valamit. A színvonalas és vonzó népszerűsítő pályaválasztási és szakmabemutató rendezvények és versenyek (pl. SkillsHungary) tudnák felmutatni azt a példát, amit talán szívesen követne a jövő nemzedéke.

Példa egy másik ágazatból
Más ipari ágazatokban sem könnyű. A győri Nemak alumíniumöntöde számára is létfontosságú a magas szintű szakemberek folyamatos és megbízható foglalkoztatása. Ezt mostanában nem könnyű megoldani, mert kevés az utánpótlás és nagy a fluktuáció.

Ha nincs elég fiatal szakember, ki képezni kell maguknak a középfokú szakemberektől az öntész-mérnökökig. Komoly, a duális képzési rendszerre épülő programot építettek fel, amelynek a gyakorlati képzésben való részvétel mellett része a vállalat iránti lojalitás kialakítása is.

Nyilván a bér a legfontosabb tényező, de ezzel egyelőre nehéz operálni. Biztos pályakép felmutatásával, gyorsabb előrehaladási lehetőséggel, egyéb juttatásokkal és kedvezményekkel igyekszünk vonzóvá tenni magunkat – mondja Szilasi Tamás a cég társadalmi felelősségvállalás és duális képzési vezetője.

A vállalat részt vesz a győri pályaorientációs konzorciumban, együttműködik a kamarával, általános és középiskolákkal. Minél fiatalabb korban igyekeznek megismertetni a szakmákat a gyerekekkel, a szülőkkel és a pedagógusokkal. Kiadványokat készítenek, fórumokat tartanak, elmennek az iskolákhoz és fogadnak is érdeklődőket.

A duális képzésben mint gyakorlati oktatóhely vesznek részt, tanulói szerződéses szakmunkástanulókat képeznek, és ösztöndíjat, valamint szakmai gyakorlati lehetőséget biztosítanak a Miskolci Egyetemen tanuló mérnökhallgatóknak.

Fontosnak tartják, hogy szakmai impulzust adjanak az iskolának a piaci igényekről és az új technológiák alakulásáról, aminek akkor van igazán értelme, ha az oktatás akar és tud ehhez alkalmazkodni. Ez persze függ a kormányzati hajlandóságtól és az szabályozás kialakításától is. Szilasi Tamás szerint intenzívebb, a valós aktivitáshoz mért támogatással növelni lehetne a piaci szereplők részvételét, ezzel a gyakorlati oktatóhelyek számát.

A mókus is rágcsáló

... mint a patkány, csak jó a PR-ja – szól a mondás. Az építőipari szakmák megítélése most sajnos nem a mókuséhoz hasonlít.

Hadd idézzük ismét a Mapei Kft. tavalyi felmérésének eredményeit: a megkérdezettek 51%-a nem adná építőipari szakembernek a gyermekét, mert alulfizetettnek, alulértékeltnek, piszkos és nehéz fizikai munkának látják. És nem csak a kívülállók érzik ezt, hanem maguk az építőiparban dolgozók is.

Lényeges kérdés, hogy milyen kép él a fejekben az egyes szakmákról. A fenti vélemények, bár a realitáson alapulnak, a valóságnak csak az egyik oldalt mutatják meg. A pályaválasztóknak ismerniük kell a valós körülményeket, a nehézségeket, az elvárásokat, de látniuk kellene a mesterségek szép oldalát is – mondja Markovich Béla a Mapei Kft. ügyvezetője. A kutatásból kiderült az is, hogy a kőműves-burkoló-hőszigetelő szakmában dolgozó válaszadók közel harmada fontos, mintegy negyede szép, alkotó szakmának látja, amit csinál. A laikusok is fontosnak gondolják, de az alkotás már alig jut eszükbe róla, és csak néhány százalékuk tartja divatos szakmának.

Ezt is kell látniuk a gyerekeknek az elején, de a pályaívet, amelynek végén sikeres önmagukat is el kellene tudni képzelniük ahhoz, hogy önszántukból, kedvvel és ambícióval nekivágjanak egy építőipari szakmának. Ezt jó néhány szakember hangsúlyozta az interjúk során, és a Mapei Kft. neki is állt, hogy felépítsen erre egy programot.

Életpályamodell
Nemzetközi szinten is egyedülálló életpályamodellt dolgozott ki a Mapei Kft. A program célja vonzóbbá tenni az építő szakmákat.

„Az az álmunk, hogy megváltozzon az építőipari szakemberekről élő kép. Azt szeretnénk, hogy egyre több legyen a szakmáját szenvedélyesen szerető, mesteri szinten művelő, modern szemléletű szakember, aki igényes a munkájával, környezetével és önmagával szemben is, és ezzel kivívja a társadalom megbecsülését” – mondta Markovich Béla a Mapei Kft. ügyvezetője.

A program első lépéseként nagyszabású kommunikációs kampány indul általános és középiskolások számára az építési szakmák népszerűsítésére. Ennek keretében a Magyar Építőipari Szakember Közösség legjobb szakemberei az iskolákban mutatják be a szakma szépségeit és perspektíváit. „Be fogjuk mutatni a gyerekeknek és szüleiknek, hogy mit jelent ma a modern építőiparban igényes és sikeres szakmunkásnak lenni.”

Emellett arra ösztönzik a Szakember Közösség tagjait, hogy minél többen kapcsolódjanak be a gyakorlati szakmai képzésbe és minél több diáknak adják át a tudásukat. Ez egyben elhelyezkedési lehetőséget is biztosít a fiataloknak.

Ehhez persze az is kell, hogy megtaláljuk és megmutassuk a jó példát, a sikeres, fejlődni tudó, a munkájára, a tudására, sőt a megjelenésére is igényes szakembert. Ehhez rendet kell tenni a szakmán belül, a jó példát adó szakembereket pedig kell felépíteni – mondja Markovich Béla.

Az életpályamodell részeként a Mapei útjára indítja az Ideális Szakember Képzést, melynek célja egy kimagasló szintű szakmai továbbképzési rendszer megteremtése. A képzésen nem csak szakmai, hanem vállalkozási ismereteket és szakmai kultúrát is átadnának.

Az életpályamodell harmadik eleme a Szakember Közösség és a Mapei szakemberajánló rendszere. Előbbi szakmai fejlődés lehetőségét, gazdasági és szakmai előnyöket kínál, míg az utóbbi összekapcsolja a szakembereket és a megrendelőket.
Végül a szakmai pályafutás csúcsaként a szakemberek – kellő gyakorlattal és referenciával a hátuk mögött - nevezhetnek az évente kiosztásra kerülő Mesterek Mestere díjra, mely kimagasló erkölcsi elismerést jelent.

A foglalkoztatás átalakítása, egy képzési reform, egy ágazat rendbetétele nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha ma el is indul valami, 1-2 év alatt jöhet létre egy jól működő rendszer. Igazán látható eredménye pedig talán csak 5-10 év múlva lehet. Pláne, hogy a fejekben is jó néhány dolognak változnia kell.

A többi között annak is, hogy a jó szakembert meg kell fizetni, meg kell becsülni – a munkáltatóknak, az építtetőknek, a társadalomnak is.

Előző cikkeink a témában:
Hogyan küzdheti le az építőipar a szakemberhiányt?
Hol vannak a jövő építői?