A 2003-ban végrehajtott Lakásviszonyok c. felmérésben a megkérdezettek több mint fele (56%) ítélte lakóépülete állapotát megfelelőnek, és csak 44%-uk nevezett meg valamilyen minőségi hiányosságot. 2015-ben a helyzet romlását tanúsítja, hogy a lakók a lakások kevesebb mint 40%-ában elégedettek maradéktalanul az épület minőségével. Ők azok, akik szerint nincs szükség az épület állapotát javító beavatkozásra. Az összes megkérdezett 61%-a szükségesnek tartott egy vagy több felújítási, karbantartási feladatot az épületben.
Az 1960-as évek előtt épült lakások háromnegyedében van valamilyen minőségi probléma, a későbbi építésű lakásokban fokozatosan csökken a hiányosságok előfordulása. Az elmúlt tíz évben befejezett lakások minősége a legjobb, bár korántsem kifogástalan, az itt lakók 13%-a jelzett valamilyen javítási, karbantartási igényt.
A legjobb műszaki állapotban a többszintes családi házak és a zöldövezeti társasházak vannak, míg a jó állapotú, beavatkozást nem igénylő épületek aránya a városi bérházakban és a hagyományos építésű parasztházakban a legalacsonyabb. A leginkább elterjedt épületfajtát, az egyszintes családi házakat összességében átlag alatti minőség, ugyanakkor nagyfokú heterogenitás jellemzi. Ezekben az épületekben a minőségi problémák előfordulása a települési hierarchia mentén lefelé haladva gyakoribbá válik: Budapesten 48, míg a községekben csak 35%-uk kifogástalan állapotú.
Megfordul a sorrend a lakótelepi épületek között, ahol a budapesti épületek minősége kissé elmarad a vidéki városokétól. Az elmúlt évek kiterjedt lakótelepi felújításai ellenére e lakásoknak kevesebb mint 40%-a problémamentes, ami azt jelzi, hogy a felújítások általában nem oldották meg az épületek valamennyi fennálló problémáját. (Természetesen ezek az eredmények a lakók személyes megítélésén alapulnak, és így nem függetlenek elvárásaiktól, tájékozottságuktól és attitűdjeiktől.)
A karbantartást, felújítást igénylő épületben lévő lakások aránya (%)
Bp Megyeszh. Város Község Összes Városi bérház 73,8 73,1 70,2 - 73,1 Lakótelepi épület 62,4 59 59,3 - 60,2 Többlakásos zöldövezeti épület 54,6 47,4 50,1 - 51,9 Többlakásos nem zöldövezeti épület 54,2 49,6 62,2 - 55,3 Egyszintes családi ház 51,8 55,8 63,5 65,5 63 Többszintes családi ház 38,5 48,1 44,4 50,1 45,9 Parasztház, tanya, egyéb - - 79,6 76,3 77,7 Összes 60,2 56,5 60,6 64,9 60,9
KSH, Miben élünk?, 2015 / igylakunk.hu
Ami az egyes épületminőségi problémákat illeti, kiugró számban említették meg az épületek hőszigetelésével összefüggő hiányosságokat. A legtöbb válaszoló szerint házukban a falak külső hőszigetelésére vagy tatarozására lenne szükség (38%). Közel minden harmadik megkérdezett vélte úgy, hogy náluk a nyílászárók cseréje (32%) vagy a tető, födém hőszigetelése, cseréje, javítása lenne indokolt (29%). Az említések gyakoriságát tekintve ezeket a fűtéskorszerűsítés, illetve a fűtési rendszer átalakítására vonatkozó igények követték, a lakások mintegy 11%-ában. Viszonylag gyakori volt a padló, pince, lábazat szigetelése (9%), a vezetékcsere (8%) és a kéménycsere vagy -felújítás (7%) megjelölése a kérdőív összességében 19 válaszlehetőséget tartalmazó listáján.
A felújítás legnagyobb akadálya a pénzhiány
A felújítás akadálya az érintettek döntő többsége (84%) szerint a pénzhiány. Pályázati lehetőségre vár a megkérdezettek 7%-a, és ugyanilyen arányban van, ahol a lakók nem tudnak megegyezni a kivitelezés mikéntjéről. Ritkábban, de előfordul, hogy nincs, aki a felújítással járó munkákat megszervezze (4%), vagy az, hogy nem érdemes költeni az épületre (2%).
Az anyagi erőforrások hiányának elsődlegességét alátámasztja, hogy az elmaradt épületfelújítások
aránya csökken a háztartási jövedelem deciliseiben felfelé haladva. Az alsó decilisben a háztartások 44, míg a tizedikben 14%-a lakik olyan épületben, ahol a megjelölt épületminőségi problémák egyikét sem oldották meg a vizsgált időszakban.
Eddig legtöbben az ablakokat cseréltették ki
Az elmúlt tíz évben a legnagyobb arányban elvégzett felújítás a nyílászárók cseréje volt, ez mintegy 690 ezer lakóépület 1,2 millió lakását érintette. Érdekesség, hogy számottevő azok száma, akiknél történt ugyan nyílászárócsere, de továbbiakat tartanak szükségesnek, akár azért, mert nem elégedettek az újak minőségével, akár azért, mert maradtak rossz minőségű ajtók, ablakok a lakásban (4%).
Különféle tetőjavítási munkák 620 ezer lakóépületben (1,1 millió lakás) zajlottak. A nagyobb léptékű tető- vagy födémcsere, illetve -szigetelés 330 ezer épület 660 ezer lakását érintette.
A falak tatarozása, illetve külső hőszigetelése 520 ezer lakóépületen készült el, melyekben 980 ezer lakás van. Az érintett lakások több mint fele (52%) családi házban, 29%-a lakótelepen található. A lakótelepfelújítási programok eredményeként 2015-ben már a lakótelepi lakások 36%-a felújított épületben található. Ezek a felújítások nagyobb arányban érték el a magas lakótelepi épületeket: az 1–4 emeletes épületek 27, az ennél magasabbak 39%-át tatarozták, szigetelték 2005 óta.
A rendszerváltást követő évek jellemző közműbevezetési munkái mára háttérbe szorultak. Csak a csatornázás érintett nagyobb számú lakást, főként olyanokat, amelyek családi házakban, régi parasztházakban vannak.
Csekély érdeklődés mutatható ki a megújuló energia hasznosítása iránt. Napkollektor telepítéséről mindössze néhány tízezer lakásban számoltak be, és 150 ezerre tehető azok száma, akik ezt szükségesnek tartanák.
Sokan nem is pályáznak
A lakók beszámolói szerint 36 ezerre becsülhető a pályázati támogatással felújított lakóépületek száma.
Az elmúlt évek épületfelújítási pályázati programjai a nagy lakóépületekre koncentráltak, így ezek a támogatások az épületek számának többszöröséhez, mintegy 330 ezer háztartáshoz jutottak el. Ezek az értékek konzervatív becslésnek tekinthetők, ugyanis további 8 ezer épület 140 ezer lakásában volt felújítás, de a megkérdezett lakók nem tudták, kaptak-e hozzá pályázati támogatást. 22 ezer épület 60 ezer lakásában sikertelenül pályáztak, míg 1,1 millió épület 1,6 millió lakásában nem is pályáztak.
A támogatási programok jelentős része lakótelepi épületek felújítását célozta, így minél nagyobb az épület, annál jobb eséllyel jutott támogatáshoz. A 25–50 lakásosok több mint harmadát, az ennél nagyobbak 42%-át a lakók tudomása szerint támogatással újították fel. Ezekben az épületekben különösen sok olyan háztartás volt, amely nem tudott erre a kérdésre választ adni, így valójában ennél is több lehetett a támogatást kapó épület.
Ki mit tervez?
A családi házban élők elsősorban külső szigetelést és homlokzattatarozást terveztek. E két tevékenység valamelyikét a családi házban élők 13%-a, mintegy 300 ezer háztartás tervezte a következő három évben. Kéménycserére készült a családiház-tulajdonosok 3%-a, közel 70 ezer háztartás.
Az összes épületre vonatkozóan megkérdezett beruházási tervek közül a nyílászárócsere bizonyult a legnépszerűbbnek: erre az összes háztartás 9%-a, közel 350 ezer háztartás készült. Mintegy 140 ezer teljes lakásfelújítást is terveztek a lakók. A fűtéskorszerűsítés az összes lakás 3%-át, mintegy 130 ezer háztartást érinthet, ha az erre vonatkozó tervek megvalósulnak.
A felújítási tervek megvalósulását nagymértékben befolyásolhatja az újlakásépítés alakulása és a jelenleg elérhető lakástámogatások. Most éppen a Otthon Melege program keretében benyújtott több mint 3500 családi házas pályázó várja az értesítést, megkapja-e az igényelt összeget energetikai háza korszerűsítésére.
A korábban bemutatott adatokból kiderül, hogy a Magyarországon található több mint 2,5 millió családi ház, parasztház és tanya 62,32%-a, azaz 1.605.939 épületet kellene felújítani. A mostani utófinanszírozású, nagyjából fele önrészt kívánó pályázat tehát csak keveseknek segít. Az ősze ígért olcsó korszerűsítési hitel is csak azok gondját oldja majd meg, akik bele tudják tenni a szükséges önrészt.
A beruházásoknak csak egyharmada korszerűsítés
A lakások rendszeres karbantartása, a festés-mázolás 2005 óta legalább egyszer megtörtént a lakások 81%-ában. Az egyedülállók lakásában az átlagosnál többször elmaradt a festés, és ebben nincs érdemleges különbség a fiatalabb vagy idős egyedülállók között (26, illetve 27%).
A gyakori karbantartási tevékenységek közé tartozott a csempézés, burkolás (34%), a padló felújítása (27%), továbbá a nyílászárók javítása, hőszigetelése (19%).
Nagyobb felújítást, korszerűsítést végzett a háztartások egyharmada. Gyakori volt a fűtő- és a vízmelegítő-készülékek cseréje (12, illetve 11%), a villanyvezetékek cseréje (11%), továbbá a vízvezeték vagy a csatorna cseréje (10%).
2005 óta 430 ezer lakásban, az összes lakott lakás 11%-ában végeztek bővítést, átalakítást. Az átalakítások által az érintett lakások alapterülete összesen 2,2 millió m2-rel nőtt. Ez egytizede az ugyanezen időszakban újonnan épült lakások összes alapterületének. A meglévő lakásokban végzett pótlólagos beruházások nagyságrendje tehát az újlakás-beruházásokéhoz viszonyítva sem elhanyagolható.
Véleményünk szerint, ha nem lehet egy lakást költséghatékonyan korszerűsíteni, kapjon támogatást a család az ingatlan újjáépítésére. Látjuk, hogy a hazai épületállomány 60%-a korszerűsítésre szorul, de az esetek egy részében (kb. minden 10. lakás) a felújítás gazdaságosan nem valósítható meg. Rendkívül fontos ezért annak biztosítása, hogy azokban az esetekben, amikor egy leromlott, energetikailag pazarló épület korszerűsítéséről születik döntés, akkor a felújítás és az adott ingatlanon megvalósuló (a valódi, „zöldmezős” új építéstől megkülönböztetendő) ún. helyettesítő új építés egyenrangú alternatívák legyenek, közülük az optimális megoldást lehessen választani – és ez ennek megfelelően épüljön be a támogatási rendszerbe is.
A lakásátalakítások főként az egylakásos épületekben valósultak meg. A családi házak 13%-ában volt az elmúlt tíz évben valamilyen átalakítás, a hagyományos parasztházakban ez az arány ennél is magasabb (18%) volt. Az épületek adottságai itt teszik leginkább lehetővé az alapterület bővítésével is járó átalakításokat, ennek megfelelően az átalakítások során megépült, 2,2 millió m2-t kitevő alapterületnövekmény 90%-a egylakásos épületekben jött létre.
Mind az egy-, mind a többlakásos épületekben a lakások átépítése volt a legjellemzőbb átalakítási tevékenység, ezt a családi házakban a fürdőszoba kialakítása és a lakásbővítés követte (4%). Teljesen át-, illetve újjáépítettek mintegy 60 ezer lakást, ezek kétharmada családi házakban található.
Az átalakítással a háztartások számára a lakás kényelme és használhatósága volt a legfontosabb (átlagosan 4,7 pont) szempont, amit szorosan követett az állagmegőrzési cél (4,6 pont). Lényeges volt még a fenntartási költségek csökkentése (4,2 pont), míg a piaci érték növelése vagy a lakás eladhatósága már kevesebb háztartást motivált (3,7, illetve 2,8 pont).
További cikkek a KSH, Miben élünk? 2015. évi lakásfelmérése alapján:
Így lakunk: a gyermeküket egyedül nevelőknek a legnehezebb a lakásfenntartás
Így lakunk: valóban üresek a nem lakott lakások?
