wikipedia

Tudnánk szeretni a bérlakást, ha lenne minőségi, megfizethető választék

csütörtök, 13 december 2018 10:04 Írta:

Sürgető szükség van elérhető árú, minőségi bérlakásokra Magyarországon. Ehhez legjobban lakások építésével tudnának hozzájárulni a nagy munkáltatók, de az állami szerepvállalás is szükséges volna – derült ki Büttl Ferenc közgazdásszal, a Megújuló Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnökével készített interjúnkból.

Az egyetemisták lakhatási problémáiról szóló rendezvényen (a Habitat for Humanity Magyarország rendezésében) beszélgetünk. Nincs elég megfizethető kollégiumi férőhely, az albérlet nagyon drága, sok diáknak vagy keményen dolgoznia kell, hogy meg tudja fizetni a lakhatását Budapesten és a nagy egyetemi városokban. Közben egyes befektetők magánkollégiumépítésben gondolkodnak. Sőt épült is már ilyen, de nem az átlag magyar egyetemista pénztárcájából kifizethető bérleti díjakkal. Ugyanezzel a problémával szembesül sok munkavállaló is, akinek a mobilitását korlátozza a bérelhető lakások hiánya.

Büttl Ferenc

 

Büttl Ferencet először a kollégiumépítés lehetőségeiről kérdeztem.

Még a 90-es években volt kedvelt konstrukció a PPP – magán és állami – együttműködés, talán kollégiumi férőhelyek is épültek így. Valószínűleg ezekben magasabb volt az ár, mint az egyetemek által fenntartok kollégiumokban.

Ha mennek felfelé az albérletárak, akkor már nem csak a magánemberek gondolkodnak abban, hogy érdemes lakást vásárolni és azt kiadni – akár hosszú, akár rövidtávú kiadás formájában, hanem üzleti vállalkozások is elkezdhetnek ebben gondolkodni.

És ha az állam kollégiumi férőhelyeket akar bővíteni, és – részben költségoldalon beszáll ebbe –, akkor ez egy még inkább megtérülő befektetés, mintha építene valaki egy bérházat. Ha még feljebb mennek az árak és tartós marad a magas árszint, akkor azt is el tudom képzelni, hogy megjelennek azok a befektetők, akik kifejezetten bérlakásokat fognak építeni.

Itt persze az a probléma pl., hogy a bankhiteleket rövidtávon kell visszafizetni, márpedig a bérleti értékesítés hosszú távú megtérülést jelent. Megfelelően magas bérleti díjak mellett persze ez is működhet.

Kérdés, hogy támogatás nélkül ez megint csak mennyire lesz elérhető a családi segítséget nem kapó egyetemistáknak. És mi lesz a munkavállalókkal? Ha nem tudnak elköltözni oda, ahol szükség volna a munkájukra, a vállalatok is nagy gondban lesznek, illetve már vannak is.

Az a pillanat is el fog jönni, amikor a már itt lévő, illetve ide települő nagyvállalatok azzal szembesülnek, hogy azért nem találnak dolgozókat, mert azok nem tudnak oda költözni a munkahely közelébe (nem tudnak lakást vásárolni, illetve megfizetni a bérleti díjakat). Ez most Debrecenben is meg fog mutatkozni. Kecskeméten azzal próbálkozik a Mercedes, hogy ő bérel.

Ám jöhet egy olyan helyzet, amikor a vállalatnak már többe kerül bérelni, mint építeni. A piacokon ugye mindig jön egy hatás, arra egy ellenhatás, egy következmény. Én biztos vagyok benne, hogy ez meg fog jelenni akár Kecskeméten, akár a BMV-beruházás kapcsán Debrecenben, és a vállalat legalábbis elgondolkozik azon, melyik éri meg.

Egyébként van a munkáltatói építésnek hagyománya Magyarországon. Ezelőtt 80-100-120 évvel olyan nagy foglalkoztatók, mint pl. a MÁV építettek lakásokat a dolgozóiknak. Úgy látom, hogy a piaci résztvevők oldaláról a nyitottság hamarabb jön el.

Az állam egyelőre – mondjuk azt, hogy ideológiai okokból – nem tud másban gondolkozni, mint a magántulajdon, és ott is a többgyermekes közép- és felső kategóriájú családok lakhatásának a támogatása. De a kritikus tömeg lehet, hogy eljön. Mert ha ez elég sok magánvállalatnak a problémája – és ők elég erős érdekérvényesítő képességgel bírnak, erősebbel, mint a civil szektor képviselői –, akkor elképzelhető, hogy az ő nyomásukra az állam létrehoz, vagy ajánl egy olyan konstrukciót, ami segíti ezt a típusú bérlakásépítést. Most a munkásszállók építése kapcsán vannak kedvezőbb feltételek.

A települések örülnek, ha odatelepül egy nagyvállalat, hiszen munkahelyeket teremt, adót fizet, erősíti a lakosság megtartását. A lakhatás szempontjából milyen hatása van egy multi megjelenésének?

A nagyvállalatok megjelenése egy városban hordoz negatív hatásokat is a lakáspiac helyi szereplői számára. A nagyvállalat ugyanis soha nem csak a helyi munkaerőt szippantja fel, sőt, többnyire helyben nem talál elegendő munkaerőt. Tehát, munkaerőbeáramlás történik, és ennek a beáramló munkaerőnek az átlagkeresete – akár csak azért, mert a vállalat támogatást ad a lakhatásra – magasabb, mint a helyi átlag. Ezért a helyi bérlők kiszorulnak. Természetesen nem teljesen, de kiszorulnak külsőbb kerületekbe, peremterületekre, vagy akár környező településekre.

Ezért gondolom én azt, hogy szerencsésebb, különösen a közösség szempontjából, ha a betelepülő nagyvállalat nem bérel, vagy albérleti támogatást ad, hanem lakásokat épít a dolgozóinak. Mert azzal nem csökkenti, hanem növeli a kínálatot.

Van-e olyan, akár külföldi konstrukció, amelyet a bérlakásépítésben kifejezetten előnyös lenne megvalósítani?

Én nem emelnék ki egy külföldi példát sem. Ahol ez jól működik, ott azt látjuk, hogy kell, hogy legyen állami bérlakásszektor, bérlakásokat építeni kell. Magyarország esetében van egy történelmi háttér: az önkormányzati bérlakások privatizálása a 90-es évek elején – aminek megvannak az okai és érthető, hogy akkor ezt miért tették –, aminek a következménye az az, hogy jelenleg majdhogynem nemlétezőnek tekinthetjük az állami/önkormányzati bérlakásszektort. Állami tulajdonban most a Nemzeti Eszközkezelő által tulajdonolt lakások vannak, ami nagyon speciális konstrukció. Az önkormányzatoknak gyakorlatilag nincsen bérlakásállományuk, és nincs forrásuk arra, hogy újakat építsenek. A központi források pedig mostanra igencsak elapadtak. Nincsenek olyan sok százmilliárd forintos pályázatok, programok, amelyben az állam az önkormányzatok számára bérlakásépítésre forrást hirdet meg.

Azért is kell bérlakásokat építeni, mert sok esetben azt lehet látni, hogy a közösségi finanszírozás által a megrendelő sokkal nyitottabb a legújabb technológiák, a zöld, az energiahatékony technológiák felé. Fantasztikus bérlakásokat láttam fotókon pl. Szlovéniában és nyugat-európai nagyvárosokban, amelyek akár a magánépítők számára is példát tudnak mutatni térkihasználásban, dizájnban, üzemeltetésben és a legújabb energiatakarékos technológiák alkalmazásában. És úgy gondolom, hogy ez igen fontos szempont ma, ha az ingatlanpiacról beszélünk. Nem önmagában létezik a lakhatási szegénység sem, hanem az energiaszegénységgel is összekapcsolódik.

Amíg a magánszereplők, a vállalatok és a kreatívabb önkormányzatok is nem látják azt, hogy a központi politika olyan irányba fordul, hogy nemcsak a magántulajdonnak foglalkozik, és nem csak mindent a csokon keresztül akar megoldani, addig ők is kevéssé mernek belevágni.

Ezért is borzasztóan hiányzik egy olyan államtitkárság, egy központi intézmény, amely mindezt a komplex problémakört a maga teljességében látja, összefogja és próbálja kezelni. Ez nagyon hiányzik a struktúrából.

Döntéshozói oldalról hallottam már olyan érvelést a magántulajdon támogatása mellett, hogy a magyar ember a saját lakásában szeret élni. Pedig a kormányzati demográfiai célokhoz éppen, hogy lehetne bérlakáépítési eszközt rendelni.

Alap megközelítésben még azt is el tudom fogadni, hogy a magyarok nem szeretnek bérlakásban lakni. De hogyha bárkinek a között kell választania, hogy egy kényelmes és megfizethető bérlakásban vagy rossz körülmények között, drágán kell laknia, mert arra kényszerült, hogy a munkahelyét, mondjuk, Győrben találja meg, miközben valahol Borsodban lakott, és a borsodi ingatlant nem tudja olyan áron értékesíteni, amiből ő megjelenhet a győri lakáspiacon mint vásárló, akkor azt hiszem az alacsonyabb árú és jobb minőségű bérlakást választaná.

Megjelent: 1956 alkalommal Utoljára frissítve: kedd, 15 január 2019 11:24