Nyomtatás

Már nem opció, hanem az egyetlen járható út a fenntarthatóság

2018.11.15. Írta:

Az ingatlanszektor és az építőipar számára is összetett feladatot jelent az emberiség előtt álló, egyre fenyegetőbb és sürgetőbb kihívás, a klímaváltozás megfékezése. A HuGBC Green Future konferenciáján a résztvevők e kérdéskör gazdasági, társadalmi és környezeti dilemmáira reflektálták egyéni, közösségi és globális szinteken, a rendszerszintű és holisztikus gondolkodásra buzdítva.

Barta Zsombor, a HuGBC elnöke már a bevezető gondolataiban kifejtette, hogy ahhoz, hogy élhető tereket alkossunk, a környezettudatosságot, a fenntarthatóságot, az egészséget és az okos technológiákat rendszerben kell kezelni.

0119 hugbc 20181108

Fenntarthatóság vs. épített környezet című előadásában tette fel a kérdést, hogy ezek vajon egymást kizáró fogalmak? A városok beépítettsége egyre nő, jelenleg a Föld lakosságának 54%-a, de 2050-re már 66%-a fog városokban élni. A szén-dioxid-kibocsátó ágazatok nagy része köthető az urbanizációhoz, és például Magyarországon – annak ellenére, hogy a lakosság száma a 80-as évektől folyamatosan csökken – az energiafelhasználás, a beépített területek aránya, illetve az építőipar karbon lábnyoma is drasztikusan nő. Nagy probléma, hogy a nemzetgazdaságilag kiemelten fontos beruházások, például az új, állami támogatással épülő nagyipari (autógyártás) építkezések zöme zöldmezős projektként valósul meg, pedig rengeteg lehetőség adódna a barnamezős megoldásokra is. A burkolt felületek növekedésével viszont fokozódik a klímaváltozásnak való kitettség, a magasabb beépítettség magasabb hőmérsékletet eredményez a városokban, a légkondicionálás elterjedése pedig szintén növeli az energiafogyasztást és a CO2-kibocsátás arányát. Hiába növeli azonban az ingatlanok értékét a közelben fekvő park vagy zöldfelület, ma Magyarországon új parkok kialakításával nem, legfeljebb a meglévők beépítésével szoktak számolni az érdekelt felek. Évről évre hamarabb üt viszont a túlfogyasztás órája, és mivel hazánk a medencefekvése miatt szomszédainál fokozottabban ki lesz téve az éghajlatváltozás hatásainak, magunkévá kell tegyük a fenntarthatóság és kompenzálás, a rendszerszintű gondolkodás és a tudatosság szemléletét.

Célok, stratégiák

Alföldy-Boruss Márk, az ITM Energiaügyekért és Klímapolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője a kormányzat feladatairól számolt be a fenntartható építés ösztönzésére. A jelenleg érvényben lévő stratégia 2011-ben született, fókuszában még az energiaellátás áll. Az EU energiastratégiára vonatkozó szoros keretrendszerét, illetve az osztrák mintát megismerve most a minisztérium célja, hogy az energiaellátásról a hangsúlyt a fogyasztókra helyezze át. Ehhez az energetikai és az üvegház hatású gázok kibocsátására vonatkozó stratégiákat is meg kell újítani, az eddigi 2020-as célok helyett most már 2030-as célokban kell gondolkozni. Fókuszban az egyik legnagyobb energiafogyasztók, az épületek állnak, az ezekre vonatkozó ambiciózus energetikai irányelv szerint pl. évente az állomány 3%-át fel kellene újítani. A feladatok elvégzésére most kezdi működését az Energetikai Innovációs Tanács két munkacsoporttal, melyekből az egyik az energiahatékonysággal, a másik pedig a megújuló energiatermeléssel foglakozik. Szakpolitikai javaslataik alapján a minisztérium innovatív megoldásokra törekszik mind a technológia, mind az egyetemekkel, vállalatokkal ápolt kapcsolatok terén. Ennek részeként a jogalkotók kérik a piaci szereplők segítségét, akik véleményük megosztásával elő tudják segíteni saját szempontjaik integrálását a 7/2006 TNM rendelet esedékes módosításába.

Nagy kérdés a finanszírozás

A fenntartható korszerűsítési, a építési célok megvílósításánál is az egyik kulcskérdés a finanszírozás. Erre mutatott be egy ígérete példát Stephen Richardson, a WorldGBC Zöld jelzáloghitelek (EeMAP) projektje technikai vezetője. Az EeMAP projekt célja a zöld jelzáloghitelek rendszerének megalkotása, tesztelése és bevezetése Európa-szerte. Ma az épületállomány közel 97%-a nem elég hatékony, ami minden egyes hitelnyújtó bank számára kockázatot jelent, hiszen az emelkedő rezsiköltségek miatt egyre több adós képtelen időben törleszteni. Az energiatakarékos épületek iránti növekvő igény, illetve a teljesítményekre vonatkozó, szigorodó rendelkezések miatt egy elöregedő épület idővel már nem felel meg a piacnak, így további kockázatot jelent. Az energia-hatékony épületek (ezt célzó felújítások) az alacsonyabb költségek, jobb fizetőképesség, csökkenő szén-dioxid-kibocsátás és magasabb komfort miatt a bankoknak és a hitelfelvevőknek egyaránt előnyösek. A finanszírozásukra kialakított zöld jelzáloghitelek tehát hasznosak az emberek, a Föld és a profit számára is. Akkor miért nem terjedtek még el eddig? Ennek oka az ismeretek, az egységes uniós szabályozás és a koordinált cselekvés hiányában rejlik, mely problémakörre válaszként szeptemberben elindult az európai jelzáloghitel rendszer teszt-üzemmódja.

Településléptékű válaszok a klímaváltozásra

Rab Judit, a Lechner Tudásközpont, Települési Szolgáltatások osztályvezetője az kereste, mi lehet Az építészet válasza a klímaváltozásra. Az épített környezet egyidős az emberiséggel, a lakhatás alapigénye nem nagyon változott (védelem a külső hatásoktól), változott viszont a technológia, nőtt a komfortfokozat, ezzel együtt pedig az erőforrások felhasználása is. Sajnálatos tény, hogy minél kevesebb erőfeszítésünkbe telik hozzájutni valamihez – elfordítjuk a csapot, és folyik a víz –, annál hajlamosabbak vagyunk pazarolni azt. Ma lokális helyett globális erőforrásokat használunk, a Föld másik oldaláról rendeljük az árucikkeket. Az emberi tevékenység által elindított negatív folyamatokat megállítani nem, de lassítani, enyhíteni talán tudjuk. Ez az épületek esetén azt jelenti, hogy minél kisebb energiafelhasználással járjon az építés, az üzemeltetés, amit mégis muszáj fogyasztani, az helyi és megújuló forrásból származzon, illetve fektessünk hangsúlyt a mérésre, szabályozásra (=tudatos fogyasztói magatartás). Ehhez megfelelő technológiára, törvény általi szabályozásra és szemléletváltásra van szükség. A településléptékű válaszok közé tartozik a kék/zöld infrastruktúra, a mesterséges felületek kiterjedésének megtörése, az ökológiai hálózatok megértése, az úgynevezett nature-based (=természettől ellesett) megoldások, a megújulóenergia-termelő egységek településszintű rendszerbe helyezése, szolgáltatás és közlekedés szervezés, vagy az online szolgáltatások. Rab Judit gyakorlati tippként megemlítette a gyalogos város fogalmát (az alapvető szolgáltatások elérhetőek legyenek gyalogosan is), a városi kerteket, az igényalapú közösségi közlekedést, valamint a lakosság bevonását, hiszen jobban magunkénak érezzük, betartjuk azokat a szabályokat, melyek megalkotására volt ráhatásunk.

Iránymutató kezdeményezések

A linzi Kaufmann Gruppe szakembere, Andreas Liska a Védett épületek a 21. században témáját járta körbe. Az elődás legfőbb üzenete a váltsunk zöldből kékbe – azaz a passzívtól jussunk el az aktív házakig szlogen volt. Liska is rávilágított, hogy számtalan nehézség fakadhat abból, ha elválik egymástól a beruházó és a későbbi üzemeltető, ezért kiemelt jelentősége van a közöttük zajló információ-áramlásnak. A fenntarthatóság elemzésekor pedig nem csupán a kivitelezéshez, de az építőanyagok gyártásához és később a ház üzemeltetéséhez szükséges pénzt, energiát és élettartamot is figyelembe kell venni (=full-cost calculation). Ezzel együtt megnő az integrált tervezés szerepe, hiszen egy beruházási folyamat elején sokkal kisebb erőfeszítéssel és nagyobb hatékonysággal jár a tervek módosítása a zöldebb megoldások érdekében, mint a kivitelezés későbbi szakaszaiban. Rengeteg meglévő épület korszerűsíthető lenne, nekik szolgálnak követendő példaként, iránymutatásként az úgynevezett „lighthouse” (világítótorony) projektek. A szükséges változás fontos elemei a kormányzatok, az oktatási intézmények és a piaci szereplők.

Mag. iur. Elisabeth Ellison-Kramer, Ausztria nagykövetasszonya szerint bolygónk pusztulásának árnyékában a zöld technológia jelentősége legalább akkora, mint amekkora hatása egykor az ipari forradalomnak volt. A zöld megközelítés minden ágazatban megjelenik, de különösen nagy szerepe az építőiparban van, hiszen az felelős a vízfogyasztás közel 20%-áért vagy a szén-dioxid-kibocsátás 40%-áért. Ezen arányok csökkentése érdekében Ausztria kiemelt hangsúlyt fektet a kutatási, innovációs és egyetemi projektekre. Ráadásul mivel jelenleg ők töltik be az EU soros elnökségi pozícióját, reményeik szerint még többet tudnak tenni a zöld jövőért.

A World Green Building Council (WorldGBC) (mely hálózatnak a HuGBC is tagja) képviseletében Matthew Adams az Advancing Net Zero projekt koordinátoraként Fellépés a klímaváltozás ellen: Net Zero épületek világszerte 2050-ig című előadásában felhívta a figyelmet, hogy a párizsi klímaegyezmény betartásához sürgős lépéseket kell tenni – és mivel az idő vészesen fogy, kooperációra van szükség. Amit nem mérünk, nem tudjuk szabályozni sem, ezért fontos az üzemeltetési szén-dioxid-kibocsátás, az energiahatékonyság, a megújuló energia folyamatos monitorozása, illetve nem csak az építés és használat során fogyasztott, hanem az anyagokba, berendezésekbe beépített energia beszámítása is. Az együttműködés iránti elkötelezettség bizonyítéka a szeptemberben, San Franciscóban 15 vállalat, 22 város és 5 állam (régió) által aláírt Net Zero Carbon Building Commitment. A living building challenge (élő lakhatás kihívás) feladatát Adams egy szimbólummal illusztrálta: az épületeket a virágokhoz hasonlóvá kell tenni, melyek nem csak elvesznek, de vissza is adnak a természetes körforgásnak.

A zöld minket is megújít

Az épített környezet zöldítésének pszichológiai hatásairól beszélt Dúll Andrea környezetpszichológus, az ELTE Pedagógiai Pszichológiai Kar Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszékének vezetője Provokatív nyitó kérdésére, hogy természeti népek maradtunk-e, a válasz: is-is. Fontos kapcsolódásunk van mind az épített, mind a természeti környezethez, és változó, hogy éppen melyik bír nagyobb pszichológiai hatással ránk. A természethez köthető az erőteljesebb emlékezés, a figyelem, a stressz csökkenése, ugyanakkor a sorsszerűség, a kontrollálhatatlanság érzése (természeti csapások) is. Olyan környezetet keresünk, ahol leginkább megélhetjük aktuális lelkiállapotunkat (öröm, gyász stb.). Bizonyos helyek érzelmi állapotunkat áthangolják, figyelmünket helyreállítják, transzcendencia-élménnyel ajándékoznak meg. Erre nagy szükség van, ugyanis urbánus környezetben rendkívül sok inger éri az embert, akinek folyamatosan monitoroznia kell, mi jelent veszélyt, mi az, ami érdekes vagy mi az, ami fontos. Ezt az állandó készenlét kimerítő, ám a spontán figyelmi mechanizmust a természeti környezet képes restaurálni (ez lehet kertészkedés, túra, de akár egy cserép virág vagy egy tájat ábrázoló kép a falon).

Megjelent: 1849 alkalommal Utoljára frissítve: 2018. november 15., csütörtök 10:14