1.5 Otthonteremtési Nemzeti Fejlesztési Terv

1.5.1 Családi dráma

Régóta tudvalevő, hogy az elképesztő mértékű kivándorlási spirált a fiatalok körében jellemzően három tényező erősíti:

1.)    A taníttatással kapcsolatos költségek miatt sok diák és családja dönt úgy (akár már érettségi után), hogy inkább külföldön próbál szerencsét már a tanulóévek során is.

2.)    Egyértelmű faktorkent jelenik meg a munkahelyek hiánya, ahol is leginkább a 15–24 éves korosztály munkanélküliségi rátája ijesztő: ez az Alföldön például helyenként duplája a szomszédos román fennhatóságú partiumi régió hasonló adatának.

3.)    A harmadik, egyben talán legkönnyebben javítható tényező pedig az önálló otthon elérhetetlen mivolta. A statisztikai adatok szerint egyre magasabb azon fiatal párok száma, akiknek nem csupán saját ház, lakás, de meg saját albérlet megszerzésére sincs lehetőségük, így a korábbi történelmi korokra jellemző generációs együttélés manapság kényszerű szociális okokból ismét egyre gyakoribb. Ami azonban századokkal korábban működött, a mai életvitel miatt számtalan családi vita forrása lett.

Sokáig az úgynevezett „szocpol” és a szélesebb értelemben vett lakástámogatási rendszer egyedüliként szolgálta azt a célt, hogy a törekvő fiatalok saját lakáshoz, saját élettérhez juthassanak, és így ez volt tekinthető az egyik legfontosabb eszköznek mind a demográfiai, mind a kivándorlást lassító, megelőző területen. Nagyon leegyszerűsítve: ha könnyen érhető el a nagyobb lakás, a több gyermek felnevelésére lehetőséget adó méretű otthon, akkor ezek a gyermekek nagyobb eséllyel születnek meg, és szüleik kisebb valószínűséggel keresik boldogulásukat külföldön – már ha tisztességes megélhetéshez is juthatnak itthon.

Ezzel szemben a korábbi kormányzatok által kimunkált „szocpolt” az utolsó ciklus közepéig alig két-három bank helyezte kínálatába, és ez olyan értelmetlen, szűkítő feltételekkel történt meg, hogy csak az érintett fiatalok töredéke gondolhatott a támogatás felvételére. A nehezítő körülmények között csak egy példát képez az, hogy olyan négyzetméterár-maximumot határoztak meg a szocpollal támogatható lakásokhoz, amelyet Budapesten lényegében alig lehetett teljesíteni, a középkategóriás lakásokat tulajdonkeppen kizártak a rendszerből. Így a fővárosi és környéki családok nagy része eleve hosszú időre kiesett a kedvezmény elérhetőségéből. 2011-ben emiatt az a visszás helyzet is megeshetett, hogy az e célra szánt pár milliárd forint lényegében „benn ragadt”.

Fontos megjegyezni, hogy az egymást követő költségvetések soraiban is megtalálható az úgynevezett lakástámogatás, ahova mintegy négy-öt feladatot zsúfolnak be, és amely meghirdetését követően a kormányzati kommunikáció rendszeresen azzal a csúsztatással kampányol, hogy „mennyi pénzt költ a kormány otthonteremtésre es a lakástámogatásra.” A helyzet ezzel szemben az, hogy ezen összeg túlnyomó része az árfolyamgát alapján a devizahitel-krízis tüneti kezelésére megy el, mégpedig az abban vállalt kormányzati szerep költségeire, ám ebből egyetlen új lakás sem épül, egyetlen fiatal, életet elkezdő családnak sem teszik lehetővé, hogy könnyebben tegyen szert arra az otthonra, ahova aztán érdemes gyermeket vállalni, és ahol aztán tervezhető lesz a jövő. Tény tehát, hogy az elmúlt 24 év kormányainak kommunikációja és a valóság között drámai szakadék volt a lakástámogatás kérdésében is.

1.5.2 Édes otthon, édes élet

A Jobbik ezen változtatna egy olyan – állami bérlakás-építési es bérlakás-vásárlási rendszerrel karöltve működő – otthonteremtési program segítségével, amely bármely dolgozó vagy dolgozni szándékozó magyar család szamara könnyen elérhető lenne. Ebben a résztvevők akár a piaci ár harmadáért bérelhetnének lakást, majd pár év után azt bekerülési értéken vásárolhatnák meg, igen kedvező, teljes mértékben kamattámogatott, állami hatterű forinthitel segítségével. A rendszer három irányban is pozitív hatást fejtene ki: egyrészt számos új bérlakást, házat és vidéki otthont (beleértve a művelésre alkalmas területtel rendelkező tanyákat is) alakítana ki. Másreszt fellendítené a válságban lévő, de a nemzetgazdaság megerősödése szempontjából kulcsfontosságú hazai építőipart. Végül felmérné az üresen álló hazai ingatlanvagyont, és megvizsgálná, hogy a több százezer üres hazai lakás és ház milyen tulajdonosi háttérrel bír, és ezek mekkora hányada válhat újra valódi otthonná. Ezen a ponton nyújtunk újabb segítő kezet azoknak a hitelkárosultaknak is, akik sajnálatos módon már elveszítették otthonukat – a megmentett, és (részben közfoglalkoztatás által) ujjá varázsolt lakások, házak között ők is meg kell, hogy találják azt, amelyikben újra önálló életük és reményeik lehetnek.

Elengedhetetlennek tartjuk hangsúlyozni, hogy mind a bérlakás-építési, mind a felújítási munkák során a Jobbik modellje csak minősített hazai vállalkozókkal dolgozna együtt, és a beszállítók terén is minden esetben magyar céggel szerződnénk, ha rendelkezésre áll elegendő beszállítói kapacitás. Számos téren sajnos már nem adott a szükséges hazai termelés, ha viszont a rendszer fix és garantált megrendelést biztosít, mégpedig hosszú éveken keresztül, érdemes lesz újra megnyitni a téglagyárakat, a bányákat, kikerekíteni a hazai beszállítói hálózatot.

Ezen otthonteremtési program százezer magyaron segíthet közvetlenül: az otthonhoz jutókkal együtt ennyi vállalkozót, építőt, beszállítót foglalkoztatna már pár év felfutás után is. Így még a legdrágább, budapesti árszínvonal mellett is havi 20-30 ezer forintos bérleti díjjal be lehet költözni egy átlagos, hatvan négyzetméteres lakásba, majd nyolc-tíz év után bekerülési érték körül meg lehet vásárolni az ingatlant, méghozzá teljes körűen támogatott, állami hátterű hitellel, baj esetén pedig a családi csődvédelem rendszerével.

Az alacsony árak oka, hogy a rendszer nem kíván profitot kitermelni, így minden multinacionális hátterű, árdrágító tényezőt kizártunk. Ezt támasztja alá, hogy egyértelműen központi anyagbeszerzést tervezünk, ami a legolcsóbb forma lehet, tovább bátorítjuk, hogy a beszállítók tömörüljenek klaszterekbe, ezzel is javítva versenyképességüket és áraikat.

1.5.3 A részletekben sincs ördög

A beszállítókat védő nemzeti „diszkrimináció” miatt számítani lehet az EU ellenállására is, de ez könnyen kivédhető: például a franciák is hasonló típusú védelemben részesítették a saját mezőgazdaságukat, vagyis nem lenne példa nélküli, ahogy a hazai ipart védenénk.

A program segítségével 2020-ig a társadalmi beilleszkedésre hajlandó és annak hasznos tagjává válni kívánó polgárok lakhatása szinte teljesen megoldhatóvá válna, ráadásul a lakások célzott elhelyezésével ma még deprimált régiók támaszhatók fel. Emellett ha a munkahelyteremtő programokat is sikerül oda koncentrálni, ahol a beköltözők új életüket képzelik el, úgy okosan tervezett kivitelezéssel minden egyes magyar régió jövőképet kaphat. Már az első ciklusban is 30-40 ezer főre számíthatunk csak a lakhatási szegmens tekintetében, és mindez a megvalósítási szakaszba jutva évi alig tízmilliárd forintot emésztene fel. Túl azon, hogy ilyen nagyságrendű összeg bőven rendelkezésre áll (akár a költségvetés integrációs pénzeinek, akár az erőltetett mértékű kamattörlesztés és nemzetközi vállalások kárára), a tíz-tizenöt éves kifutású program akár már négy-hat év alatt visszahozhatná az első körben befektetett költségvetési forrásokat, hiszen minden betett forint a hazai gazdaságban forog, itt generál újabb adó- és járulékbefizetéseket, emellett új munkahelyek sokaságát tartják életben. Fontos kitétel, hogy az otthonteremtési és bérlakás-építési program igazi kiteljesedése akkor és attól várható, ha a közbiztonságot is sikerül helyreállítani, így az ide szükséges költségvetési források átcsoportosítása sem halogatható.

Bérlakásaink építése során kiemelt figyelmet fordítunk a házak tájolására, az egészséges tájszerkezet kialakítására, illetve fenntartására, valamint az élőhelyek passzív és energiatakarékos technikákkal történő ellátására. Utóbbi oka, hogy olcsó lakást csak olcsó fenntartási költségek biztosítása mellett van értelme rendelkezésre bocsátani. További költségmegtakarítást eredményezhetne a bérlakásépítésben foglalkoztatottak járulékkedvezményeinek kiterjesztése, illetve a fordított ÁFA bevezetésének megfontolása is.

Panelekkel dolgozunk

A panellakások korszerűsítését több területen is támogatjuk, programunk kitér a nyílászárócserék, a külső hőszigetelés elérhetővé tételére, valamint a fűtőtestek hőmennyiségmérőkkel történő ellátására is. Támogatjuk az energiahatékonyság napkollektorokkal történő javítását. Ezen felül a távhővezetékek fejlesztését is elvégezzük, hiszen ezekből is rengeteg energia vész el. A távfűtés lehet sokkal inkább környezetbarát megoldás, mint az egyedi rendszerek, és ezen keresztül kisebb a balesetek veszélye is. Ám ennek széles körű alkalmazása hosszú távon csak hatásfokának javítása által érhető el.

A fenti felújítások által a panellakások jelentős része „A” energetikai osztályba lenne sorolható, a jelenlegi „E” (41 %) es „D” (25 %) helyett. Jelenleg még a fővárosi téglaépítésű lakások majdnem fele is „G” vagy „F” besorolású, ami elképesztő energiapazarlásról árulkodik. E rendszer fejlesztése ér fel tehát a valódi rezsicsökkentéssel. A felújításokhoz ezért kamatmentes hitelt igyekszünk biztosítani, ügyelve arra, hogy a panelprogramok ne a korábbiakban jellemző öt-hat gazdasági társaság kezei között fussanak, hanem a hazai beszállítói és kivitelezői bázisra építve, több ezer új munkahelyet létrehozva tovább erősítsük saját gazdaságunkat.

1.5.4 Mit jelentene a Jobbik OTN fejlesztési tervének megvalósulása?

• több 10 ezer munkahelyet a magyar építőipar számára történő állami megrendelések révén;
• a magyar építőipar beszállítói – bányák, téglagyárak, építőanyag-gyártás stb. – körének fellendülését, és ez által több ezer új munkahely létrehozását;
• a magyar beszállítók előnyben részesítését a külföldiekkel szemben;
• 2020-ig a hazai lakhatási problémák döntő hányadának megoldását;
• az otthonukat elvesztett devizahitelesek számára az újbóli, emberhez méltó lakhatás lehetőségét;
• az energiatakarékossági panelprogramunk révén a rezsicsökkentés valódi és tartós biztosítását;
• az otthonteremtési program négy-hat év alatt történő teljes megtérülését.

A Jobbik teljes programja: http://jobbik.hu/hireink/kimondjuk-megoldjuk-valasztasi-program-2014

A Jobbik mindenekelőtt a kiindulópontokat tartja érdemesnek tisztázni. Az elmúlt kormányzati ciklusokban az otthonteremtési koncepciókról, ezen belül is a bérlakásépítésről nagyon sok szó esett, de mégis mostohagyerekként kezelte a politika ezeket a lehetőségeket, hiszen rövidtávú, cikluson belüli gondolkodásmód alapján látták azt, hogy egy ilyen befektetési forma négy éven belül biztos, hogy nem térül meg, ezért húzták-halasztották a probléma megoldását. Most is van a költségvetésben otthonteremtési sor, csak ebből egyetlen új lakás sem épült.

Mi azt vizsgáltuk meg, hogy egy átfogó bérlakás-építési és otthonteremtési koncepció hogyan tudna a hazai gazdaságba tőkeinjekciót hozni. Nem szeretnénk azt, hogy a multinacionális cégek itt lévő leánycégei végezzék a kivitelező munkákat, ezért a programunk is arra épül, hogy a multinacionális cégeknek való bedolgozás helyett a hazai szférában magyar munkahelyeket hozzunk létre. Hét Vezér programunk neve is arra utal, hogy hét nagy ágazatban szeretnénk az állami segítő kezet is odaadni ehhez. Ennek egyik kiemelt ága a bérlakás-építési és otthonteremtési program.

Koncepciónk lényege, hogy 30-40 ezer pár beköltözésére alkalmas rendszert hozunk létre már az első években. Kizárólagosan magyar kivitelezőkkel dolgozva és a lehető legnagyobb hányadban magyar beszállítói háttérre építve. Az is leképzelhető, hogy két-három éves viszonylatban ez drágább lesz, mint megvenni az olcsó import alapanyagot. Viszont mi abból indulunk ki, hogy azáltal, hogy ez az egész pénzmennyiség a hazai gazdaságban pörög, újabb adó- és áfa-befizetéseket generál, a hazai gazdaság erősödése mellett visszacsorog a befektetett pénz az utolsó forintig. Azáltal, hogy a programunkat nemcsak új bérlakások építésére koncentráljuk, hanem felmérünk bizonyos elhagyott településrészeket, régiókat, és ezt összekapcsolva munkahely-teremtési programokkal, visszahozunk a magyar életbe bizonyos területeket. Emellett bajba jutott devizahitelesek számára is találhatunk így új, méltó élőhelyet, tudjuk biztosítani azt is, hogy Magyarországon lassuljon a kivándorlási spirál.

Bérlakásokat a fiataloknak

Minden szélesebb körű felmérés is azt támasztja alá, hogy az elvándorlás okai között közvetlenül a pénzhiány mögött a második ok az önálló lakóhely, élettér megteremtésének a lehetetlensége áll. Vannak elvetélt próbálkozások ezzel kapcsolatosan – szocpol, félszocpol, különböző konstrukciók –, ugyanakkor a mai magyar fizetésekből, bármilyen konstrukció igénybe vételével lehetetlen külső segítség nélkül önálló otthonhoz jutni. Nem véletlen, hogy számtalan sikeres európai ország egyértelműen elindult azon az úton, hogy helyzetbe hozza a saját polgárait. Egy tisztességesen átgondolt bérlakás-építési és otthonteremtési program aranytartalékot képezhet.

Az elvándorolt fiatalok esetében gazdasági és szociális menekültekről beszélhetünk jellemzően, hiszen a kint lévő 5-600 ezer fiatal közül legalább 400 ezer kényszer okán távozott és nem kalandvágyból, mint ahogy a politikai vezetés ezt próbálja beállítani.

Ugyanakkor a kint lévők jó része még hazahívható. Egyrészt a nyugat-európai országok rendre egyre jellemzőbb módon a saját munkanélkülijeiket próbálják helyzetbe hozni, például Spanyolországból már nagyon sok bevándorlót hazaküldtek. Ez jellemző tendencia, ami 5-10 éven belül lesz statisztikailag is kimutatható – és akkor jár majd egy olyan hatással, hogy tömegek hazajövetelének a lehetőségével kell számolnunk, ha a nyugdíjkorhatárt elérve ott nem számíthatnak szociális ellátással.
 
Ezért mondjuk mi azt, hogy osztrák minta és bizonyos német elemek alapján kialakítható egy olyan rendszer, ahol megvan az állami segítség is. – a fiatalok számára legalább 60 m2 –es lakásokat kell még városi szinten is biztosítani annak érdekében, hogy a gyermekvállalási hajlandóság is javuljon. Így három legyet üthetünk egy csapásra: adtunk a gazdaságnak egy nagyon nagy tőkeinjekciót és az építőiparok keresztül további öt-hat ágazatot húzunk fölfelé, lassítjuk a kivándorlást és javítunk a gyermekvállalási hajlandóságon.

Megvan a pénz a költségvetésben

A bérlakás-építési koncepciónkban a jelenlegi piaci bérleti díjak felével-harmadával számolunk, és egy pár éves futamidőn túl a bérleti díj átalakul vagy előtörlesztéssé, és egy 10-15 éves ciklus végén a lakás tulajdonná válik, vagy nem alakul át törlesztéssé, de nagyon kedvezményes áron lehet az ingatlant megvásárolni. Tehát anyagár és bekerülési érték plusz maximum 10 százalékért. Ennél olcsóbban nem lehet lakást biztosítani. Ez a rendszer semmiféle profitvárakozással nem él – a profit itt az Magyarország számára, hogy a fiataljai itthon maradnak, itthon fizetnek adót, több gyermek születik, a reprodukció hosszú távon biztosítva van, ezáltal azokat is biztosítjuk, akik 50 év múlva kicserélnék a lakásukat, maguknak megfelelő élőhelyet teremtve.

Egy ilyen program elindítása az első évben mintegy 60 milliárd forintba kerülne úgy, hogy abszolút csökkentett áron számítunk mindent: közmunka igénybe vételével, központi anyagbeszerzéssel. Így a budapesti kb. 350 ezer forintos négyzetméterár helyett a fele vagy a fele alatti összegben kell gondolkodni négyzetméterenként. Ez a mi építész szakembereink által kidolgozott terv alapján kigazdálkodható.  A 60 milliárd forint talán sok, de az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának tagja, ellenőrző albizottságának elnökeként mondom azt, hogy a magyar költségvetésben ezen összeg majdnem tízszerese megtalálható, felszabadítható. Például 2020-ig csak az integrációs eszközökre 120 milliárd forint van elkülönítve uniós és magyar állami pénzekből.

Megújítani a lakásállományt

A lakásépítések számáról szólva rekordmélységről beszélhetünk, ami nemcsak nemzetgazdasági szempontból nagyon rossz az országnak, hanem a lakásállomány kicserélődését sem alapozza meg. Lakásépítési célszámokról nagyon nehéz beszélni, egyrészt mert egy fluktuáló gazdaságban tervezünk, másrészt mert egy döntően magyar termelőkre számítva látnunk kellene mekkora kapacitás áll rendelkezésre.

Mi a programunk első szakaszában (az első négy évben) 30-40 ezer beköltöző családdal számolunk, tehát ennyi ingatlannak kell mögötte állania. Ez a minimum célszám ahhoz, hogy a hazai ingatlanállomány kicserélődése tekintetében bármilyen elmozdulásról beszélhessünk. Azt sajnos ma még nem tudjuk megmondani, hogy 2017-ben milyen munkahely-teremtési programot tudunk egy bizonyos területre csoportosítani. Ezt az akkori gazdaság teljesítménye befolyásolja.

Az épületek jelentős részénél nem az épületek összedőlésétől kell tartani, hanem a szigetelések és kiegészítő anyagok kopásától, állagromlásától, amely olyan szintű is lehet, hogy az épület akár lakhatatlanná is válhat. Fel kell mérni, hogy mely esetekben rentábilis egy felújítás – itt jöhet szóba akár egy alacsony kamatozású állami hitel bevonás. Óvnék mindenkit attól, hogy ezt külföldi vagy európai uniós forrásból próbálja hosszú távon kivitelezni, ez átmeneti megoldás lehet. Hosszú távon az az érdekünk, hogy magyar gazdaságban pörögjenek ezek az összegek, és mi mondhassuk ki azokat a feltételeket, amelyek mellett egy átfogó felújítási folyamat megvalósulhat.

Az világos, hogy a félmilliós nagyságrendű panel- és kockaház-állomány felújítására nem tudunk olyan programot kitalálni, hogy ezek az épületek 100 év múlva is lakhatóan legyenek. Ezért átfogó, hosszú távú, ciklusokon átívelő stratégiára van szükség arra, hogy ezekből az épületekből elköltözhessenek azok, akik el szeretnének költözni innen a számukra megfelelő élőhelyre. A saját felméréseink szerint mintegy 50 százalékukról van szó. A kiváló magyar adottságokat kell megvizsgálni. Van olyan régió, ahol olyan portákat kell építenünk és rendbe hoznunk, amelyek mellé háztáji gazdálkodás visszatelepíthető. Máshol, például bányavidékeken elegendő lakást biztosítanunk, hiszen a munkahely már adott a környéken. Pest megyében megint csak más típusú beavatkozásokra és beruházási formákra van szükség.

Állami programok, hazai háttérrel

Magyarország elemi érdeke az, hogy ha már az EU-nak része vagyunk, akkor a lehető legtöbb lehetőséget ki tudjuk aknázni. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy egy párhuzamos konstrukció mentén, ha Magyarország indít állami programokat, akkor azok képesek visszahozni az utolsó befektetett forintokat is. A brüsszeli programokkal az egyik legnagyobb gond a multiplikátor hatás és a további tartós munkahelyek létesülésének a hiánya.

Éppen ezért gondolkodunk mi abban, hogy európai pénzekre való kizárólagos támaszkodás helyett célszerűbb a rendszert magyar állami forintokkal kiegészíteni a költségvetés minimális átstrukturálásával, így hosszú távú, magyar tulajdonú és hátterű munkahelyeket hozunk létre. Érjük el, hogy ezek a munkahelyek álljanak készen, fizessenek Magyarországon adót, a nyereséget ne vigyék ki az országból, pörögjön az itteni gazdaságban a pénz. Érjük el, hogy a szakképzett munkaerőt ne importálni és átképezgetni kelljen, hanem a piaci viszonyoknak megfelelően adott legyen. Márpedig, ha egy átfogó otthonteremtési programot akarunk kivitelezni, akkor talán a legnagyobb veszély, hogy mekkora szakemberhiánnyal kell majd számolnunk. A szakképzési rendszer átalakítása és a különböző háttérfeltételek megteremtése, véleményem szerint, sokkal fontosabb, mint a finanszírozási háttér irányainak a kiválasztása, amelyeket úgyis egy adott gazdasági környezet befolyásol majd.

Nagyon nehéz a mai viszonyok ismeretében bármilyen banki terméket bevezetni a piacra. Én sokkal inkább bíznék egy magyar állami hátterű hitellehetőségben, amely valóban adhat, pl. egy bérlakás pár éves igénybe vétele esetén, amely aztán jó eséllyel törleszthető. Nagyon fontosnak tartom ehhez csatolni a Jobbik programjában szereplő magáncsőd, illetve családi csődvédelmi intézményt. Ez annyi takar, hogy ha bárki bajba kerül bármilyen hitel esetében, akkor a cégekhez hasonlóan csődöt jelenthet, fordulhat az önkormányzathoz, bírósághoz, és ingyenes jogi segítséget kaphat. A futamidő meghosszabbításával lehetőség van, hogy a család maradhasson a lakásában. Ilyen program mellett látnám létjogosultságát bármilyen hitelnek. Nem szabad az emberek kiszolgáltatottságát növelni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy jöhet akármilyen európai uniós hátterű kedvezményes hitellehetőség, a feltételek bármikor változhatnak, illetve hét év után akár újratárgyalhatók. Csak a nemzetállam tud ciklusokon átívelő módon állandó feltételeket biztosítani. Ezért törekszünk arra, hogy találjuk meg azokat a magyar állami utakat és forrásokat, amelyek aztán garantáltan visszahozzák a ráfordított költségeket.

A lakásépítési támogatások tekintetében legalább az áfa megúszását támogatandónak tartom, de mindez csak tüneti kezelés. A szocpollal sokáig az volt a baj, hogy kereskedelmi bankoknak szolgáltatták ki a rendszert, mesterségesen szűkített feltételek mellett, olyan ingatlan-árplafon meghatározásával, amely Budapesten és környékén lehetetlenné tette, illetve nagyon megnehezítette bármiféle kedvezmény igénybe vételét.

Ha bármilyen banki konstrukciót veszünk igénybe, két dologra biztosan szükség van: magyar állami háttérre vagy felügyeletre, hogy a feltételek ne változhassanak a későbbiek folyamán, valamint legyen egy biztonsági háló a magyar családok fölött, például a csődvédelemmel. A magyar családoknak kizárólag pénzzel nem lehet segíteni. A legfontosabb a biztonságérzet, kiszámíthatóság és a tervezhetőség garantálása.

Államtitkárság kell a stratégiai ágazatnak

A lakáskérdés esetében egy jövővédelmi, stratégiai és gazdasági, részint szociális, de mindenképpen nemzetstratégiai ágazatról beszélünk. Nagy szükség van rá, hogy egy önálló államtitkárság foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Mindenképpen fontos volna egy olyan klaszter-jellegű munkacsoport felállítása, amely politikumtól függetlenül, a civilek bevonásával képen hosszú távú víziókat, stratégiákat felállítani. Ezek közül a politikával együttesen válasszuk ki a leginkább élhetőeket. Olyan nemzetstratégiai kérdésről van szó, amelyben nincsen baloldali lakás és jobboldali lakás, minden magyar embernek szüksége van az egészséges, és tisztességes gazdasági alapokkal ellátott élőhelyre.

És nagyon fontos lenne az egészhez egy ellenőrző rendszert csatolni. Ma senki sem ellenőrzi, hogy egy kormány, amely még pártként megnyerte a választásokat, mi ígért otthonteremtés címszó alatt, s ebből mi valósult meg. A Jobbiknak van egy leírt programja, ebben leírtuk a számokat, ez kormányra kerülés esetén számon kérhető. Igaz csak négy évre. A cél az lenne, hogy hosszú évek távlatában is számon kérhető munkafolyamatokról beszélhessünk.

A Demokratikus Koalíció programja, amely az „Európai Magyarországot! Demokráciát, biztonságot, fejlődést!” címet viseli önálló fejezetben foglalkozik a lakhatás kérdésével (6.3.1 Lakhatás).

Az emberek legtermészetesebb vágya a saját otthon, ami jelentősen befolyásolja a gyermekvállalási hajlandóságot is. A kétezres években a lakáságazatban megindult a fejlődés. A 2010-ig tartó időszakban a lakásállomány 400 ezerrel, több mint 8%-kal bővült, és gyakorlatilag megszűnt a mennyiségi lakáshiány. Az építkezések egész városrészek újjáépítéséhez és településfajtától függetlenül a lakásállomány minőségi megújulásához járultak hozzá. A lakásépítés mellett 2002‐től egyre nagyobb szerepet kaptak a lakáspolitikában a felújítások. A panelprogram megkérdőjelezhetetlen siker, jelentős hozzájárulás a rezsiköltségek érdemi és tartós csökkenéséhez, a lakások értéknövekedéséhez és a lakótelepek arculatának megújulásához.

Mivel a saját tulajdonú lakás megszerzése döntően hitelekből történt, a lakáshitel állomány 2010-re meghaladta a 4000 milliárd Ft-ot, és az állomány 2/3-a devizahitel volt. Ez a tény a gazdasági válsággal, majd a magyar fizetőeszközt gyengítő orbáni gazdaságpolitikával karöltve súlyos következményekkel járt. 2010 óta gyorsuló ütemben nőtt a fizetésképtelen adósok száma devizában és forintban egyaránt. Mára körülbelül 180 ezer adós otthonát érinti a 90 napnál hosszabb elmaradás fenyegető állapota, és az egyéni tragédiákból fokozatosan a tömeges otthonvesztés társadalmi kockázata és valósága rajzolódik ki. Mindez annak ellenére alakult így, hogy az Orbán-kormány lakáspolitikája kimerül a devizahitel probléma „kezelésében”.

A következő kormányzati ciklusban megkerülhetetlen a lakhatási kérdések komplex kezelése. Indokolja ezt a lakásvesztés megelőzése, a támogatások építés és felújítás közötti megosztásának újragondolása, a bérlakásállomány növelésének igénye.

Jelentős árfolyamcsökkenésben nem reménykedhetünk, tehát a devizaalapú lakáshitelek problémája felszámolásának folyamata még hosszú lesz és további ‐ szabályozási és pénzügyi ‐ állami szerepvállalást igényel. A jövőbeni intézkedéseknek a még fizetőképes, de nehézségekkel küzdő családok esetében a bankok saját megoldásaira kell és lehet támaszkodni, állami beavatkozás a fizetésképtelenné vált családok esetében szükséges. Az eszközkezelő forrásainak bővítésén túl az érintettek saját megoldásait kell ösztönözni, az adósok mobilizálása viszont azt igényli, hogy az „újrakezdés” esélyének megteremtésére fókuszáljunk, annak feltételeihez járuljunk hozzá.

A lakásvesztéssel fenyegető adósságok nemcsak hitelből fakadnak, hanem egyre jelentősebbek a közüzemi tartozások is. A korábbi évtizedben már voltak adósságrendezési eljárások, azonban a tartozások rendre újratermelődnek. Kormányváltás után aligha megkerülhető egy újabb akció elindítása, de a jövőben az adósságkonszolidáció nem maradhat egyszerű pénzügyi intézkedés. Az átmeneti krízishelyzeteket kivéve kombinálni kell azt az érintett háztartás rezsiköltségeinek kordában tartását segítő ú.n. intelligens és előre fizetős mérőórák felszerelésével, végső esetben a kifizethető költségű, új lakás megtalálásának segítésével. A rezsiköltségek csökkentéséhez vezethet, ha az épületfelújítások támogatására fordítható összegek nőnek.

A magyar lakásállomány 92%-a magántulajdonú. Az elmúlt évtizedekben az állami támogatásokat is saját tulajdonú lakás megszerzéséhez vehették igénybe az emberek. A Demokratikus Koalíció azt kezdeményezi, hogy következő kormány állami segítséget alapvetően bérlakás építéséhez és lakbértámogatáshoz nyújtson. Bérlakásépítéssel az arány gyors megváltoztatására nincs mód, de 15-25 éves távlatban a 80‐20 %-os arány elérését meg kell célozni. A lakásállomány nagysága – a természetes fogyás pótlása mellett -- az ország népességét kiszolgálja. Hiány van ugyanakkor megfizethető bérű lakásból, de a bérlakáskínálat bővítése nemcsak a közösségi (állami, önkormányzati) szektorban történő befektetésekkel (például városrehabilitációval vagy a fizetésképtelen tulajdonosoktól való vásárlással és szociális bérlakásépítéssel) növelhető. Az európai uniós források az állami és önkormányzati szektor mellett felhasználhatók magántársaságok magasabb használati értékű bérlakás-építéséhez is. Ha a bérlakást építő és üzemeltető társaságok is kínálnak lakásokat, illetve mobilizálják az üres lakásállományt, közelebb jutunk ahhoz, hogy a fiatalok és az alacsony jövedelműek bérlakásban oldják meg lakhatásukat. A munkavállaláshoz kötött, esetleg a gyermeklétszámmal kombinált magasabb lakhatási támogatással a bérletet, mint elérhető és ésszerű lakhatási modellt lehetne elterjeszteni, ami egyben elősegíti a munkaerő-mobilitást is. Az alacsonyabb jövedelmű, de már nem szociális bérlakást igénylő családok lakhatásának biztosítására lehetőségként figyelembe kell venni a használati jogú lakásszövetkezetek alapítását is.

A lakótelepek, de különösen a paneles technológiával épült lakótelepek sajátos koncentrálói a tulajdonviszonyok és a magas rezsiköltségek negatív következményeinek. A jobb anyagi körülmények között élők elköltöztek, a mobilitáshoz anyagi forrással nem rendelkezők maradtak, a kisjövedelmű, a sokgyermekes lakáskeresők pedig itt találtak otthonra. Mára a lakótelepeken az átlag vagy az alatti jövedelemmel rendelkező családok a jellemzőek. Ennek a folyamatnak a következményeként a lakáspolitika kiemelkedően fontos kérdése lett a lakótelepi rezsiköltségek leszorítása. A korábbi kormányok jó irányt választottak a korszerűsítés ösztönzésével, mert a megtakarítás nemcsak családi, hanem nemzetgazdasági szinten is jelentkezik. Az Orbán-kormány által az elmúlt években hibernált panelprogramot újra életre kell kelteni.

A lakótelepeken élők gondjai azonban nem azonosíthatóak a rezsiköltségek nagyságával. A műszaki megoldások szükségszerűen kényszerű üzemeltetési közösségeket teremtenek. Arra, hogy tulajdonszerzéssel ki lesz tagja, a közösségnek nincs befolyása, de bármelyik lakó fizetésképtelensége esetén annak következményeit egyetemlegesen viselniük kell. Sürgető a közös üzemeltetés újraszabályozása, mégpedig olyan módon, amely a közösségek cselekvési lehetőségeit bővíti, de nem sérti az érintettek jogos gazdasági és emberi érdekeit.

A lakótelepek műszaki és társadalmi rehabilitációja racionális társadalmi befektetés. Egyfelől az általuk elfoglalt, többnyire belső városi területek, a kiépített, jó közlekedési kapcsolatok, infrastruktúra és szolgáltató - rendszer megőrzendő érték, másfelől az új építésű lakóparkokkal szembeni olcsóbb lakásárak az alacsony keresetűek, többgyermekesek önálló otthonteremtését itt lehetővé teszik. A társadalmi felemelkedés kézenfekvő térbeli kerete a lakótelep, családok százezreinek mással -lakópark, családi ház - nem helyettesíthető lehetősége. A lakótelepek társadalmi rehabilitációja igényel olyan intézkedéseket is, amelyek tágítják a lakótelepi intézményeknek és civil szervezeteknek a családok közösségi beilleszkedését segítő tevékenységét, és növelik az ott élők biztonságérzetét.”

A cigányság lakhatási körülményeinek javításával kapcsolatosan központi feladatként elsődleges cél a romatelepek felszámolása. A városokban élő cigányság számára pedig bővíteni kell a szociális lakásokhoz való hozzáférést.

A DK teljes programja:
http://dkp.hu/documents/10327/411194/DK+program