Lakáspolitika: a szomszédoktól is tanulhatunk

kedd, 19 november 2019 11:30 Írta:

Magyarország és a többi V4-es ország lakhatási helyzetének összehasonlítása volt a fő témája a Habitat for Humanity Magyarország a lakhatási szegénységről kiadott éves jelentésének hétfői bemutatóján. A jelentés megállapítása szerint hazánkban alig találni olyan mutatót, amely ne a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését jelezné. Régiós összehasonlításban is kirívó a lakhatási nehézségekkel küzdők helyzete itthon.

A Habitat for Humanity Magyarország sorrendben a hetedik éves jelentését készítette el a lakhatási szegénységről, amit idén a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont szakmai műhellyel partnerségben online formában tett közzé. Az interaktív ábrák és a gazdagabb vizuális megjelenítés reményeink szerint segít összefüggéseiben megérteni a hazai lakhatás helyzetét.

A lakhatási szegénység fő dimenzióinak áttekintése mellett három különösen aktuálisnak gondolt fókusztémában adnak hosszabb elemzést. A fiatalok lakhatási helyzete mellett elemezték az önkormányzatok lehetőségeit és eszközeit a lakhatási válság kezelésében, illetve összehasonlították Magyarország és a többi V4 ország - Csehország, Szlovákia, Lengyelország - lakhatási helyzetét.

Több mutatóban sereghajtó Magyarország a régióban

„Bár Magyarországon a lakhatásra fordított közpénzek nem alacsonyak, sok lakásszegénységi mutatóban kirívóan rosszak vagyunk az európai átlaghoz és a V4-es országokhoz képest” – monda az eseményen Tagai Gergely, kutató, a bemutatott fejezet szerzője. „Más szerkezetben, a lakásszegénység problémájára érzékenyen kéne ezeket a pénzeket elkölteni, hogy csökkentsék a társadalmi egyenlőtlenségeket.”

Napjainkban alig található olyan statisztikai mutató a lakhatás területén, amelyben ne Magyarország lenne a sereghajtó a V4 országok között. Itthon sokkal nagyobb arányban kitettek a szegénység veszélyeinek a vidéken élők, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a 18 év alattiak, és a többgyermekes családok, mint a térség többi országában.

Habitat ÁBRA1

A súlyosan hátrányos lakhatási helyzetben élők között sokkal nagyobb a hitellel rendelkező lakástulajdonosok és a szociális alapon bérlők aránya, mint a többi V4-es országban: azaz a szociális bérlakásszektor és a hitelválságban érintettek helyzete is sokkal rosszabb, mint a hozzánk hasonló kelet-európai országokban. A bérlakásban élők helyzete szintén nehezebb: a megfizethetőségi problémák sokkal nagyobb arányban érinti őket, mint a visegrádi országok magánbérleteiben élőket.

Szlovákiában húsz év alatt minden második társasházat felújították

„Egy ország lakhatási helyzete tapasztalataim szerint négy fő kérdéstől függ: mennyire van a lakhatás a nagypolitika előterében, mennyire tudnak megerősödni a lakhatási civil mozgalmak, mennyire van átpolitizálva a közigazgatás, és mekkora az önkormányzatok mozgástere” – mondta Sümeghy György, a szervezet régiós munkatársa, aki közelről ismeri a V4-es országok lakáspolitikáját.

Csehországból egy civil platformot említett példaként, lakhatási szakemberek, civilek és hajléktalan emberek szerveződtek egy új szociális lakástörvény elfogadásáért, amit a kormányváltás miatt ugyan nem sikerült keresztülvinni, de így is nagy eredményeket értek el Brnoban. Lengyelország komoly városrehabilitációs és szociális bérlakásprogramokat indított a kormány, 100 ezer szociális bérlakást szeretnének építeni, és emelett napirendre tűzték a szociális lakásügynökségeket is, amelyet a magyar Habitat is régóta javasol itthon. Szlovákiát a nagyszabású lakásfelújítási programja kapcsán szokták emlegetni: az elmúlt húsz évben felújították és energiahatékonyabbá tették a társasházak felét és a családi házak harmadát. Ennek a titka Sümeghy szerint az volt, hogy kormányváltásoktól függetlenül egy állandó szakértői csoport maradt a lakáspolitikában.

Közel 1 millió ember lakásában bármikor lekapcsolhatják az áramot

A Periféria Központ részéről Czirfusz Márton a teljes lakhatási jelentést ismertetve elmondta, 2018-ban és 2019 első felében több jelentős változást is láthattunk a lakáspolitikában, de az alapvető tendenciák továbbra is romlanak a lakhatási szegénység szempontjából. „Az adatok alapján nincs okunk feltételezni, hogy érdemben csökkent volna annak a 2-3 millió embernek a száma, akiket valamilyen formában érint a szegénység” – tette hozzá.

Bár a 4,4 millió magyarországi lakásból nagyjából 3,5 millió nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak, továbbra sem láthatunk olyan jelentős kormányzati programot, amely kifejezetten ezt a problémát célozná.

Az Eurostat adatai szerint 2018-ban nagyjából minden nyolcadik magyar háztartásnak volt valamilyen adóssága, és minden harmadik szegénységi küszöb alatt élő családnak valamilyen közműhátraléka. Többek között ennek is köszönhető, hogy tavaly átlagosan közel 8,8 ingatlant ürítettek ki naponta.

Mindeközben a kiadó és eladó lakások kínálati árai folyamatosan nőnek, sőt, egy nemzetközi összehasonlítás alapján 2018-ban az egész világon Budapesten emelkedtek leggyorsabban a lakásárak. Bár ingatlanpiaci szempontból Budapest és Magyarország egyre vonzóbb befektetési célpont lett, a lakhatás területén alig találni olyan mutatót, amely ne a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését jelezné.

A szegényebbekre kevesebb pénz jut

A fent vázolt helyzeten az állami lakáspolitikák nem javítanak, hanem a legtöbb esetben inkább tovább mélyítik az egyenlőtlenségeket. Továbbra is alapvető probléma, hogy a lakáspolitikai beavatkozások közül egyre kevesebb olyat találunk, amely a lakhatási szegénységben élők helyzetén próbálna javítani. Sőt, a lakáspolitika egyre inkább alárendelődik a tágabb gazdaságpolitikai és családpolitikai céloknak. Bár az is kérdéses, hogy például a lakossági hitelezés aktív támogatása gazdaságpolitikailag mennyire megfelelő lépés, vagy hogy a CSOK kiterjesztése eléri-e a kívánt családpolitikai eredményeket. Azt biztosan állíthatjuk az idei jelentésben publikált elemzések alapján, hogy a lakhatási szegénység szempontjából ezek a lépések több szempontból is problémásak.

Habitat ÁBRA2

Az is látszik, hogy kormányzati tervek szerint 2020-ig egyre inkább nőni fognak a lakhatással kapcsolatos költségvetési kiadások, tizenegyszer annyi pénzt fog költeni a kormány az elsősorban a középosztályt támogató konstrukciókra, mint a kifejezetten a lakásszegénységben élőkre.

„Úgy gondoljuk, hogy a magántulajdonszerzés helyett a bérlakásszektor, ezen belül magán és közösségi tulajdonú szektor erősítésére lenne szükség. Ehhez kapcsolódva fontos lenne a hitelezés kiterjesztése mellett az alacsonyabb státuszú családok célzott lakhatási támogatása” – mondta el Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója, majd hozzátette: a lakhatási szegénységben élők egy fontos csoportja az az egymillió ember, akik közműhátralékkal rendelkeznek, nekik úgy gondoljuk, hogy adósságkezelési programokra lenne szükség, hogy ne kerüljenek adósságcsapdába, illetve szélsőséges esetben ez ne vezessen otthonuk elvesztéséhez.

A jelentés online változata interaktív ábrákkal: https://habitat.hu/sites/lakhatasi-jelentes 

A teljes jelentés szövege: https://habitat.hu/sites/lakhatasi-jelentes/wp-content/uploads/sites/5/2019/11/hfhh_lakhatasi_jelentes_2019.pdf 

Megjelent: 53 alkalommal Utoljára frissítve: szerda, 20 november 2019 15:53